Máté Zsuzsanna: Plusz motivációt adhat, ha olimpiai bajnokok vannak az ellenfélnél

A szezon előtt edzőváltásra került sor a csapatnál, Gerendás György helyére Matajsz Márk érkezett. Hogyan élte meg ezt a váltást?

Gyuri bá' mindig azt mondta, hogy csak akkor hagyja el a csapatát, ha megnyerte a bajnoki címet. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült ezt elérnie, de kellett a változás a csapatban. Márkóval alig ismertük egymást, így az első pár hónap mindkét oldalról az ismerkedésről szólt. Meg kellett tanulnunk egymás reakcióit, akár annak kapcsán, hogy meddig mehetünk el a poénkodással, mikortól kell már komolyra fordítani a szót. 

Neki is látnia kellett, hogy melyik játékosnak mikor mire van szüksége, mikor kell nála változtatni valamit edzésen vagy meccsen. 

Meg kellett ismernünk, milyen az elképzelése a vízilabdáról, a játékról, amit tőlünk vár. Még most sem mondanám, hogy mindent tudunk egymásról, biztosan van hová fejlődni.

Jó hatással volt ez a sok újdonság a csapatra?

Igen, hiszen alapból nincs két egyforma edző. Az edzések stílusa, a taktika, minden új volt. Azt éreztük, mintha újból elkezdtünk volna tanulni vízilabdázni. Jelentsen ez csak sima passzolási gyakorlatokat, vagy komolyabb taktikai elemeket. Nem mondom, hogy jobb vagy rosszabb volt, mint korábban, de teljesen más volt minden, mint amit megszoktunk.

A világ élvonalából érkeztek légiósok is a csapatba. Hogyan fogadták őket a Népligetben?

Valeria és Eleftheria (Valeria Palmieri a Cataniából és Eleftheria Plevritou az Olimpiakoszból – szerk.) abszolút világklasszisok. Ők azok a játékosok, akik téthelyzetben el tudják dönteni a meccseket. Mindketten úgy érkeztek hozzánk, hogy korábban csak egy klubban játszottak. Nagyon örülök, hogy ezek után minket választottak. 

Nagyon jó a személyiségük, így nem csak remek játékosokat igazoltunk, de új barátokat is szereztem, szereztünk. 

A beilleszkedés eleje persze leginkább arról szólt, hogy értsék meg a vízilabdás szavakat, de nagyon fogékonyak voltak a tanulásra a vízben és a medencén kívül is.

Hogyan látja a saját helyzetét? Korábban csapatkapitány is volt, most pedig már Kurucz-Gurisatti Grétáé ez a cím.

Nem vagyok ezért mérges, hiszen nekem is, neki is ugyanaz a célunk, hogy minél jobb eredményeket érjünk el. Elfogadtam és alkalmazkodtam ehhez a helyzethez. Ha Gréta jelez, azonnal ott vagyok és segítek neki. Igazából én és Dóri (Leimeter Dóra – szerk.) is segítünk neki, el vannak osztva a szerepek, és szerintem jól is működik így a rendszer. 

Nekem anno és most is az volt a legfontosabb, hogy legyen meg a harmónia a csapaton belül.

Térjünk rá a BL-re, ahol először a selejtezőben 4 nap alatt 4 mérkőzést játszva kellett kiharcolniuk a továbbjutást.

Az volt a legnagyobb kihívás, hogy a teljes csapattal alig voltunk együtt két-három hetet szeptemberben, máris jött a selejtező. Ráadásul azért nem volt az olyan könnyű csoport. A holland és a görög csapat gyengébb volt, de a Rapallo és a Sant Andreu is erős ellenfél. Utóbbi ott is van velünk most a legjobb négy között. Azt, hogy mi most bejutottunk a Final Fourba, már ott megalapoztuk, hiszen a selejtezőcsoportunkat megnyerve a következő körben már kedvezőbb volt a sorsolásunk. Így játszottunk aztán az olasz Padovával, a spanyol Mataróval és a holland Polar Bearsszel, akiknek azért az otthonában nem egyszerű győzni. Ott is meg tudtuk nyerni a csoportunkat, ami után jött most a Catania elleni negyeddöntő. Az ellenük elért sikerért mi már szeptember óta dolgoztunk.

Előzetesen hová tudták magukat elhelyezni a Bajnokok Ligájában?

Senki ellen nem mentünk úgy a medencébe, hogy ez simán meglesz. Alázatosan, keményen készültünk. Még talán a Catania elleni párharc előtt sem tudtuk magunkat belőni, hogy hol is helyezkedünk el az európai topcsapatok között. Például a Mataro is gyengült az előző évhez képest, de hosszú idő óta egy rendszerben dolgoznak, ahol könnyebb pótolni egy-egy távozó játékost, mint felépíteni egy új csapatot.

Ennek fényében milyen volt a felkészülés a Catania ellen, ahol már nem lehetett hibázni?

Rengeteget videóztunk, edzettünk és hál´istennek olyan volt a versenykiírás, hogy előtte nem is volt már bajnokink, így megvolt a fókusz. Tudtuk, hogy ki kivel fog szembe kerülni a vízben és szépen lassan a meccseken kiderültek a részletek. Ilyen volt, hogy a mi keretünk jobb játékosokból áll, hogy náluk csak egy-két kiemelkedő teljesítmény volt, míg nálunk mondjuk volt tíz is. Voltak olyan ítéletek, ami után mi kihasználtuk az ellenfél hibáit, és ezzel tudtunk helyenként megnyugtató előnyre szert tenni.

Fel tudja mérni a legjobb négy közé jutott csapatok erejét az eddigi mérkőzések alapján?

Ez már a top szint, hiszen a válogatott játékosok legjobbjai mind ott lesznek a Final Fourban. Itt bármi megtörténhet. Szerintem az tény, hogy nem mi vagyunk az esélyesek. A szezon előtt, ha valakit megkérdeztek volna, hogy ki jut majd be a négy közé, akkor a tavalyi első három helyezettre, vagyis a Sabadellre, az Olympiakoszra és a Sant Andreura lehetett számítani, minket viszont egyértelműen nem soroltak volna melléjük. 

Mégis itt vagyunk és nincs mitől tartanunk. Keményen, vagányan oda kell csapni, hiszen az ellenfelek vannak teljesítménykényszerben. 

Az elődöntős ellenfelünknél, a Sant Andreuban, például ott van hat párizsi olimpiai bajnok. Ha közülük néhányat megfogunk, az plusz motivációt adhat. 

A bajnokságban sokáig százszázalékos teljesítménnyel álltak, végül jött egy UVSE elleni vereség. 

Ami eddig volt, az nem számít. Volt már olyan évünk, ahol minden meccsünket megnyertük az alapszakaszban, de végül kikaptunk az elődöntőben és csak a bronzért játszhattunk. Nyilván nem mindegy, hogy milyen emlékekkel megyünk bele egy elődöntőbe vagy döntőbe, de végül csak az adott pillanatban fog eldőlni, hogy ki a jobb. 

Ön hogy érzi magát, így a szezon végéhez, de mégis a legfontosabb mérkőzésekhez közeledve?

Kétfelé venném ilyen szempontból a fizikális és a mentális fáradtságot. Márkó (Matajsz Márk – a szerk.) jól menedzseli mindkettőt, figyel arra, hogy megfelelő edzésekkel készüljön. Ha látja, hogy akár egyik vagy másik szempontból nem tökéletes a helyzet, akkor aszerint alakítja a munkát. Ehhez kell az is, hogy tőlünk is megkapja a visszajelzést, ami nem lehet nyavalygás. Mellette ott van az iskola, itt van a párommal töltött idő, így nincs egy őrült koncentráció, hogy minden a vízilabda körül forog. Ez akár hiba is lehetne, hiszen ha túl görcsösen csak erre figyelünk, akkor kicsúszik a kezünk közül az irányítás. 

Szóval köszönöm, jól vagyok.

Fotók: FTC Vízilabda