A múlt elkezdődött

A Borisz Tadics nevével fémjelzett Demokrata Párt (szövetségeseivel együtt) a 250 tagú szkupstinában 103 mandátumra számíthat, a Liberális Demokrata Párt mindössze 13-ra, a kisebbségek 7 helyet szereztek (a magyarok négyet, eggyel többet, mint korábban). Ez összesen 123.

A másik oldal jobban – mondjuk így: nyerésre – áll. A mérsékelten szereplő Szerb Radikális Párt 77, a Kostunica volt kormányfő által irányított Szerbiai Demokrata Párt 30, a milosevicsi politika hagyományait megtartó Szerbiai Szocialista Párt 20 képviselővel rendelkezik majd. Ez összesen: 127. Ami egyben parlamenti többséget is jelent.

Mivel a legutóbbi államfői választás után rendkívül megromlott a viszony Tadics és Kostunica között, szinte kizárt, hogy a két párt a jövőben (is) együttműködne. Formailag Koszovó miatt – Kostunica csak akkor hajlandó európai integrációról beszélni, ha az EU Koszovót Szerbia szerves részeként ismeri el. Ez pedig tökéletesen összecseng mind a radikálisok, mind a szocialisták álláspontjával.

Politológusok és helyzetismerők több változatot is lehetségesnek tartanak. Előfordulhat, hogy Tadicsék kisebbségi kormányt hoznak létre, amelyet a szocialisták a háttérből támogatnak. Megtörténhet, hogy – igen rossz kompromisszumként – akár a kormányba is bekerülhetnének, bár ezt meg a liberális demokraták nem nyelnék le. Legvalószínűbb azonban, hogy a szocialisták pártja a radikálisok és a néppártként minősülő Kostunica-féle tömörülés mellett sorakozik fel. Ez pedig visszalépés a múltba, amelybe szépen belefér az Európától való elfordulás, az orosz befolyás növelése, a háborús bűnösök kiadatásának leállítása, a potenciális külföldi befektetők elhessegetése s egyáltalán: az eddig demokratikus vívmányok megtörése. E szemléletmód szerint Szerbia, leszűkítve külkapcsolatait, önmagába fordul, s ez mindenképpen az életszínvonal zuhanásával jár.

Az európai irányultságú demokratikus blokk öt alapelv szerint várja lehetséges szövetségeseit. A célkitűzések: EU-tagság, az ország egységének megvédése (beleértve Koszovót is), a bűnözés és a korrupció elleni harc, a Hágával való együttműködés folytatása és a létfeltételek javítása. A helyzet teljesen nyílt, egyelőre úgy tűnik, a szocialisták helyezkedése lesz a perdöntő. Most csak annyi biztos, hogy az új szerb parlamentnek egy hónapon belül kell felállnia, a kormánynak legkésőbb szeptember közepéig. A kimerítő egyezkedés és taktizálás ideje következik. Ennek nyomán nem kizárt az újabb választások megtartása.

Magyar szempontból a választások felemás eredményt hoztak. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, a Magyar Koalíció listavezetője elmondta: a koalíció – ahhoz képest, milyen erővel kellet szembesülnie – kielégítően szerepelt. Köztársasági szinten biztos a négy mandátum, a tartományi parlamentben a kétfordulós megmérettetésen a 26 egyéni jelöltje közül mindegyik versenyben maradt. Az önkormányzati választások eredménye valamivel tarkább. A Magyar Koalíció abszolút többséget szerzett Topolyán, Kishegyesen és Magyarkanizsán, fölényre tett szert Óbecsén és Zentán; Adán és Csókán második lett. Törökkanizsán eddig egy magyar sem került be a községi képviselő-testületbe, most viszont hét mandátumhoz jutottak. Szabadka azonban elveszett (ott hosszú időn át magyar volt a polgármester), s nyilván ez a legfájóbb. Ez képezte volna a leendő magyar autonómia központját. Egészében véve a Magyar Koalíciónak nem sikerült teljesítenie igencsak ambiciózus elképzeléseit, terveit, hiszen minden területen jobb eredményre számított. Nem valószínű, hogy ez megbontaná a három vajdasági magyar párt idén létrejött együttműkö?dését, ám világossá vált, hogy az itteni magyarság egy része tartósan más pártokat támogat.