A kocsma közepén

Legutóbb e hasábokon arról értekezett Hankiss Elemérre, a közismert szociológusra hivatkozva egy kolléga, hogy akkor lesz élhető Magyarország, ha vezetői majd nem négy, hanem csak két keréken akarnak közlekedni. Természetesen a politikusi rongyrázásról, nyegleségről van szó, amely külsőségeiben is jelzi, hogy Közép-Európában egyelőre sajnos korántsem a teljesítmény szerint alakulnak ki az elitek, hanem az alkalom szülte kalandorság, finomabban szólva a vakszerencse és a kapcsolati tőke nyomán lehet felmászni az uborkafára. Miért ne gondolkodna és cselekedne hát ilyen helyzetben másként a közember, aki a műkarrierek, a mondvacsinált sztárok, a köztörvényes bűncselekmények büntetlen elkövetőinek életviteléhez képest álmodik önmagáról. Mindez persze csak a külcsín, mondhatnók, csakhogy a külcsínből elég nagy biztonsággal következtetni lehet a belbecsre is. Konkrétan arra, hogy a legkevésbé sem saját tehetségüknek köszönhetően döntéshelyzetbe kerülő vezetők külsőségekben megmutatkozó kivagyisága általában komoly jellemhibákkal is jár. A mindennapok szolgáltatnak erre számos példát a parlamenti politikusoktól kezdve a legutolsó önkormányzati kiskirályokig bezárólag.

Itt van például a dunaszerdahelyi önkormányzat esete az általa törvénytelenül kiszabott parkolási díjjal. A szóban forgó önkormányzat azt üzente a város területén kijelölt parkolóhelyeket használó gépkocsivezetőknek a múlt héten, hogy akkor is be kell fizetniük a parkolási díjat, ha a vonatkozó hatályban levő városi rendelet törvénytelen. Miután tudomásul vették a járási ügyészség az önkormányzathoz ez ügyben megküldött hivatalos tiltakozását. Merthogy az önkormányzat ráér még 60 napig, hogy kijavítsa az általa elkövetett hibát… Mit tükröz vajon a szóban forgó üzenet, ha nem azt a cinizmust és arroganciát, amely sajnos sajátja számos vicinális politikusnak is. Mert, ha ez esetben is nem a hatalom arroganciája, a nyegle úrhatnámság, mi több, a törvények semmibevétele, hanem a lakosság körültekintő szolgálatának ideája és a törvénytisztelet jellemezte volna a város vezetőit, fogják magukat, és a szóban forgó ügyészségi tiltakozás nyomán azonnal felfüggesztik törvényellenes rendeletük hatályát. Legalább annyi időre, amíg a jogi normákkal összhangba nem hozzák azt. Ehelyett azt üzenték a tehetetlenségre kárhozatott közembereknek, mi vagyunk a kocsma közepén, mi gyakoroljuk itt a hatalmat, ti pedig, ha tetszik nektek, ha nem, kussoljatok és igazodjatok…

Ezek után vajon miként várhatná el az ember, hogy a parlamenti képviselők, a kormányzati politikusok intelligens mértéktartással kezeljék azt a helyzetet, amelybe a választóik átverése, a vakszerencse folytán vagy éppen sógor-koma alapon kerültek. Ők vajon miért ne hazudnának, csalnának, amennyi belefér? Miért váltanák a luxuslimuzinokat biciklire…?