A jó és a rossz kérdése

Amint egyre többet megtudunk ezekről a támadásokról, hihetetlen ellentétekkel szembesülünk. A sok-sok összefűzött történet a támadás célpontjában, a Ground Zeró-ban dolgozó mentősökről és mások figyelemre méltó bátorságáról, hősiességéről és önzetlenségéről beszélnek – akik közül sokan még akkor is folytatták szolgálatukat, amikor már tudták, hogy ebben a folyamatban életüket fogják veszíteni.

Az al-Kaida pilótái szintén az utolsó pillanatig teljesítették küldetésüket, de az ő szándékuk merőben ellentétes volt – a lehető legtöbb életet akarták kioltani, és a lehető legtöbb szenvedést okozni. Megismertük továbbá azoknak az utasoknak a történetét is, akik szembeszálltak a terroristákkal, és feláldozták saját életüket, hogy megakadályozzák mások szenvedését lenn a földön. Döbbenetes az ellentét, hogy miközben ez a csoport igyekezett módot találni a szenvedés csökkentésére, az al-Kaida újabb és hatékonyabb módszerek után kutatott, hogy további támadásokat hajtson végre. Még 2002-ben sem túlzó leegyszerűsítés, ha azt mondjuk, ez alapvetően a jó és a rossz kérdése.

Az elmúlt hat hónap bővelkedett szorongásokkal teli, feszült pillanatokban, amint a szabad világ felsorakoztatta erejét, hogy megtalálja és elszigetelje azokat, akik e borzalmas tetteket elkövették, és gondoskodjon róla, hogy ilyen támadások soha többé ne történjenek meg. Ám vannak olyan pillanatok is, amikor elégedetten tekinthetünk eredményeinkre, melyeket abban értünk el, hogy a világot megszabadítsuk a terrorizmustól.

Amikor az al-Kaida ügynökei eltalálták az ikertornyokat, a szervezet teljes menedéket élvezett Afganisztánban, melynek népét szüntelen félelemben tartotta kegyetlen gonosztevők egy maroknyi bandája. Mára az afgán nép felszabadult, és hozzákezdett, hogy olyan országot építsen fel, amely megvédi saját népét és gyümölcsözően együtt tud működni a világ többi részével. Abban az időben az al-Kaida Afganisztánon kívül is viszonylag büntetlenül működött. Az erőteljes rendészeti és hírszerzési munka eredményeként a terrorista hálózat mára jelentősen megrendült, elveszítette sérthetetlenségének auráját és a gravitációs pontját. Szeptember 11. előtt a nemzetközi rendészeti együttműködés és a terrorizmushoz kötődő pénzügyi mechanizmusok ellenőrzése meglehetősen laza volt. Mára temérdek új szervezet és mechanizmus kezdte meg működését, amelyek kinyomozzák és leállítják azokat a pénzmozgásokat, melyek lehetővé teszik a terroristák tevékenységét. A támadásokat megelőzően sok ország volt kénytelen együtt élni terroristákkal és felkelőkkel, akik a társadalom gyengébb tagjain élősködve érték el önző céljaikat. Mára egyre szélesebb konszenzus alakul ki abban, hogy az erőszak nem elfogadható módszer politikai célok elérésére. Mindeddig a demokrácia és a szabadság győzedelmeskedett.

Magyarország ezekben az erőfeszítésekben kezdettől fogva aktív partner volt. Humanitárius segítséget nyújtott Afganisztánnak, és tevékenyen hozzájárult annak eldöntéséhez, mik legyenek a nemzetközi közösség további lépései. Magyarország bűnüldöző és hírszerző szervei aktívan együttműködnek a szabad világban egyebütt tevékenykedő kollégáikkal. Magyarország is részt vesz a szigorúbb határ-ellenőrzési és a veszélyes árucikkek forgalmát ellenőrző nemzetközi erőfeszítésekben, és abban is együttműködött, hogy elzárjuk a terroristák pénzcsapjait. Magyarország szilárd eleme annak a falnak, amely megvédi a szabad világot a támadástól.

Ám a terrorizmus elleni háborúnak koránt sincs vége. Bár kezdeti céljainkat elértük, még sok tennivalónk van. Új szakaszba lépünk, melynek teljes kiterjedését még nem látjuk tisztán. Céljaink azonban világosak, figyelmünk és eltökéltségünk szilárd.

Nemrégiben alkalmam volt találkozni az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatóinak egy igen aktív és érdeklődő csoportjával, akikkel megvitattuk a terrorizmus elleni harcot. Nagyon élveztem a lehetőséget, hogy véleményt cserélhettünk és megoszthattam velük azt, ahogyan az Atlanti-óceán felénk eső oldalán gondolkodunk erről. Kérdéseik pontosak és jók voltak: Elkötelezte-e magát az Egyesült Államok az iránt, hogy új kormányzati struktúrát alakítson ki Afganisztánban? Meg fogja-e támadni az USA Irakot? Mi a szándékunk Iránnal és Észak-Koreával? Az új fenyegetések fényében miért akarnánk továbbra is befektetni egy rendkívül költséges rakétavédelmi programba? Felismertem, hogy a legtöbb feltett kérdés egyetlen témára vezethető vissza, amelyet George W. Bush először idén januárban elmondott országértékelő beszédében fejtett ki. Történelmi beszédében Bush elnök azt mondta, az Egyesült Államo„ „állhatatos, kitartó és türelmes lesz két nagyszerű cél elérésében. Az egyik az, hogy felszámolja a terroristakiképző-táborokat, megakadályozza a terroristák terveinek megvalósítását, és bíróság elé állítsa a terroristákat. A másik pedig annak megakadályozása, hogy a vegyi, biológiai és nukleáris fegyverek megszerzésére törekvő terroristák és rezsimek fenyegetést jelenthessenek az Egyesült Államokra vagy a világra.“ A különféle terroristacsoportok és a szabad világgal szemben ellenségesen viselkedő rezsimek kapcsolatai, a tömegpusztító fegyverekkel együtt, korunk egyik elsődleges fenyegetését jelentik. Bush elnök világosan kifejezte, hogy az Egyesült Államok ezt a veszélyt jelenleg is fennálló és kényszerítő erejűnek tekinti. Az elnök nem fog mozdulatlanul ülni, és nem fogja megvárni, amíg erőt gyűjtenek a valamennyiünket elpusztítani akaró erők. Ugyanakkor azzal sem éri be, hogy ezeket a fenyegetéseket az elvont realitások világába utalja. Sőt, külön felhívta a figyelmet három, a szomszédos országokra és a világra nyilvánvaló veszélyt jelentő államra, Iránra, Irakra és Észak-Koreára. Ezek azok a rezsimek, amelyek agresszíven törekednek tömegpusztító fegyverprogramjuk megvalósítására, amelyek megfenyegették és megtámadták szomszédaikat, és amelyek nem rendelkeznek demokratikus kormánnyal. Az elnök üzenete világos. Az atomot felhasználó pusztító erők korában a nemzeteket felelőssé kell tenni az általuk teremtett és az általuk rejtegetett veszélyforrásokért. Ez Bush elnök politikája, amely magyarázatul szolgál a terrorizmus ellen folytatott kampány következő lépéseit illető legtöbb kérdésre. Bush elnök úr elkötelezett az iránt, hogy változtatni próbáljon azoknak a nemzeteknek magatartásán, amelyek anyagi kárt okozhatnak az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek. Azon fog dolgozni, hogy különféle, diplomáciai, gazdasági, területi és – szükség esetén – katonai, eszközök segítségével nyomást gyakoroljon ezekre a nemzetekre. Bush elnök elkötelezett azon nemzetek támogatása és erősítése iránt, amelyek megpróbálják saját határaikon belül felszámolni és megszüntetni a veszélyt, azonban egyedül túl gyengék. Az elnök abban is eltökélt, hogy tovább ösztönözze a tudományos és technikai körök tevékenységét olyan új módszerek kidolgozásában, amelyekkel az Egyesült Államok és szövetségesei is megvédhetők a ballisztikus rakéták fenyegetésével szemben. Végül Bush elnök annak is tudatában van, hogy a terrorizmus fenyegetésétől függetlenül léteznek a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos, változatlanul fennálló kérdések, amelyeket a korábbi ellenfelekkel kell megoldani.

Egy a BBC-nek 1976-ban adott történelmi interjúban megkérdezték Alekszandr Szolzsenyicintől, hogy mi rendkívül változatos életének akkori időpontjában életfilozófiájának központi gondolata. Szolzsenyicin egy pillanatig sem habozott. Azt válaszolta, fő hitvallása az, hogy világos különbség tehető jó és a gonosz között, és nem értelmezhető egy átmeneti szürke tartomány, ahová a cselekedetek nagy része tartozik. Szolzsenyicin gondolatai arra késztették a Nyugatot, hogy élesítse gondolkodását, és merészen kiálljon a jó mellett. Ronald Reagan elnök vállalta ezt a kihívást, és történelmi erők mozgásba hozását segítette elő, amelyek véget vetettek a bolsevizmusnak.

George W. Bush elnök pedig napjaink gonoszával, a transznacionális és katasztrofális terrorizmussal szemben vállalta a kihívást. Tudatában van annak, hogy olyan korban élünk, amikor a pusztító, destruktív erőkhöz való hozzáférés a legkülönfélébb terrorista akciók elkövetését sokkal inkább lehetővé teszi mint eddig bármikor.

Közös feladatunk, hogy továbbra is együtt küzdjünk a gonosz sikeres feltartóztatásában és végleges felszámolásában.

A szerző az Egyesült Államok budapesti nagykövete