A csúcs után pár héttel

Ez különösen olyan kényes kérdések esetében fontos, mint például az iraki biztonsági erők kiképzése, amelyről ugyan elfogadtak egy határozatot a Boszporusz menti városban, az azonban eléggé homályos, és ennek megfelelően mindenki saját érdekei alapján értelmezi. Vegyük tehát sorban a NATO-csúcs legfontosabb témáit és döntéseit. Afganisztán. Döntés született a NATO már meglévő afganisztáni missziójának kibő-vítéséről. Jelenleg 6500 katona teljesít szolgálatot az afganisztáni misszióban, amely azonban nem elég, ha figyelembe vesszük az országban uralkodó biztonsági helyzetet. A döntés tehát további körülbelül 2000-2500 ember kiküldéséről szól, amely lehetővé teszi a Szövetségnek, hogy befolyását és tevékenységét Afganisztán más régióira is kiterjessze. Ez azért is fontos, mert jelenleg a NATO-misszió elsősorban a fővárosra, Kabulra és annak környezetére összpontosít. Természetesen, vannak, akik még az elfogadott erősítéssel is elégedetlenek – nem volt például teljesen elégedett az afgán elnök, Hamid Karzai sem – hiszen ez még mindig nem fedi le az ország déli tartományait, ahol minden valószínűség szerint a legbonyolultabb a helyzet. Döntés született továbbá az ún. Provincial Reconstruction Team-ek, tehát helyi csoportok létrehozásáról, amelyek segítenének a stabilitás kiterjesztésében. Összesen öt ilyen csoport fog tevékenykedni az országban, kettő-kettő brit, illetve német vezetés alatt, egy pedig Hollandia vezetésével. Fontos még továbbá megjegyezni azt is, hogy a NATO afganisztáni missziójának, az ISAF-nak a vezetését francia parancsnokság alatt az EUROFOR veszi át.

Irakkal kapcsolatban, az amerikaiak javaslatára – és erős diplomáciai nyomást követően – döntés született arról is, hogy a NATO részt fog venni az iraki biztonsági erők kiképzésében. Természetesen ez egy nagyon nehezen kialkudott kompromisszum eredménye volt, és mint ilyen, nagyon általánosan fogalmazódott meg. Ennek megfelelően szinte azonnal, már a csúcson megkezdődtek a különböző magyarázatok, kommentárok, melyik tagország hogyan értelmezi a döntést. Míg az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyértelműen úgy értékelték, hogy a NATO ezzel már részt vesz az iraki helyzet stabilizálásában, a francia elnök, Jacques Chirac kijelentette, hogy a NATO zászlaja továbbra sem fog megjelenni Irakban. Az azóta eltelt idő alatt azonban már valamelyest kikristályosodott a helyzet.

Az egyik fő konfliktusforrás ugyanis az volt, hol is képezzék ki a már említett iraki biztonsági erőket: Irakban, a régió más országaiban, például Jordániában vagy Kuvaitban, vagy épp a NATO-tagországok területén. Természetesen ebben az esetben is a francia és az amerikai álláspont ütközött, míg végül az elfogadott kompromisszum alapján, amely az iraki területen végrehajtott kiképzést is magába foglalja, úgy tűnik, a dolgok előre mozdulnak.

Közel-Kelet és a Földközi-tenger térségét illetően a NATO-tagállamok megegyeztek, hogy szorosabbra fűzik együttműködésüket az említett térség államaival. Természetesen, ez a döntés ismét csak amerikai „ihletésre” született, és elsősorban az amerikaiak által néhány hónapja előterjesztett „Greater Middle East”, tehát a „Szélesebb Közel-Kelet” néven ismert koncepcióra próbál szövetségesi szinten reagálni. A NATO ugyanis nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a régiókat, amelyek létfontosságúak tagállamainak biztonsága szempontjából, és amelyekből a biztonsági fenyegetések döntő többsége fakad. Ez a kezdeményezés egyértelmű próbálkozás arra, hogy a térség országainak valamiféle elfogadható alternatívat nyújtsanak a szélsőséges mozgalmakkal, nézetekkel szemben. Az együttműködés a jövőben elsősorban konkrét dolgokra összpontosít majd, mint például a fegyveres erők reformja vagy a természeti katasztrófák elhárítása. Döntés született továbbá a bosznia-hercegovina-i misszió, az SFOR lezárásáról is, továbbá arról, hogy az ottani missziót év végétől az Európai Unió veszi majd át.

A NATO isztambuli csúcsértekezletét a következőképpen értékelhetjük. Az igazi „transzfomációs csúcs” a 2002 végén lezajlott prágai NATO-csúcs volt, ahol lerakták a jövő NATO-jának alapjait kijelölték azokat a feladatokat, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy a Szövetség a 21. században és releváns tényező maradjon. Ide tartozik például a specializáció, a NATO Response Force létrehozása, vagy az „új partnerségek” kialakítása Oroszországgal, illetve Ukrajnával. Prágában tehát definiálták az eszközöket, amelyekkel a NATO érvényesítheti tagállamainak érdekeit. Isztambul sokkal inkább arról szólt, milyen területeken kellene az említett instrumentumokat alkalmazni, tehát konkrét régiókkal is dolgozhatunk (Földközi-tenger térsége, Közel-Kelet, Afganisztán). Természetesen, számunkra volt még egy rendkívül fontos tényező is: hat másik országgal együtt Szlovákia most először vehetett részt teljes jogú tagként egy NATO csúcson, ami – többek között – azt is jelenti, hogy már alkalmunk nyílik beleszólni azoknak a legfontosabb döntéseknek a meghozatalába, amelyek közvetlenül is érintik biztonságunkat és pozíciónkat a nemzetközi kapcsolatokban. Már megérte.