A birodalom visszaáll

Szinte teljes bizonyossággal megjósolható: Putyin pártja, az Egységes Oroszország meg fogja nyerni a vasárnapi parlamenti választásokat; az elnök zavartalanul folytathatja a birodalom újjáépítését, valamint – amerikai elemzők szóhasználatával élve – a KGB-típusú tekintélyelvi uralom megszilárdítását. Ez a kettő a putyini koncepcióban kiegészíti, sőt feltételezi egymást. Azon lehet vitatkozni, létezik-e már olyan, pontosan körülhatárolható valami, amit Putyin-doktrínának lehet nevezni. A Kreml külpolitikai lépéseit az utóbbi időszakban a következők jellemezték: rendkívül aktív szerepvállalás a nemzetközi szervezetekben, kezdeményezés és az orosz érdekek hangsúlyozása a válsággócokban (Irak, Észak-Korea, Irán). Mindez azt a propagandisztikus jelszót volt hivatott alátámasztani, hogy Moszkva nélkül egyetlen nemzetközi probléma sem oldható meg. Miközben Európa és az USA figyelmét teljesen lekötötte az iraki válság, Putyin egyrészt ügyesen lavírozott kettejük között, másrészt szinte szabad kezet kapott sajátos szomszédságpolitikájához. Ennek lényege, hogy Oroszország – az egykori kelet-európai szövetségesek kivételével – visszaszerezze azt, amit a Szovjetunió felbomlásával elvesztett. Szeptemberben tető alá hozott egy olyan szerződést az ukránokkal, fehéroroszokkal és kazahokkal, amellyel egy gazdasági térségbe terelgette őket. A pár hete elfogadott új orosz katonai doktrína lényege: fenntartja magának a jogot, hogy katonai erővel rendezze a vitát a szomszédos államokban, garantálva a Közép-Ázsiát és a Kaukázust Nyugat-Európával összekötő olajvezetékek biztonságát. Legutóbb például meghatározó volt Ivanov külügyminiszter szerepe a grúziai „rendezésben”. Arról nem beszélve, hogy Moszkva már korábban szinte bekebelezte Grúzia két szakadár tartományát. A fehéroroszoknak másfél éven belül le kell cserélniük nemzeti valutájukat az oroszra, és Moldovából nem vonják ki az orosz csapatokat. Chisinauban (Kisinyovban) három napja minden idők egyik legnagyobb oroszellenes tüntetését tartották a moszkvai támaszpontok felszámolásáért. Ami a tekintélyelvi uralmat illeti: az egyik legkézenfekvőbb példa rá Hodorkovszkij Yukos-vezér letartóztatása, a másik pedig a sajtótörvény októberi kierőszakolt módosítása, ezt az alkotmánybíróság szerencsére törvényellenesnek nyilvánította. E törvény értelmében a sajtó nem közölhetett volna saját kommentárokat, értékeléseket, elemzéseket a kampányeseményekről, a pártok politikájáról. Ugye, abszurd – de putyini. A Kreml jelzése világos volt, a bátor újságírók száma megcsappant. Nos, ilyen körülmények között választják meg vasárnap az orosz parlament alsóháza, az állami duma 450 képviselőjét. Az esélyekről új felmérések már nem lesznek, hiszen mától kampánycsend lép életbe. Moszkva nemrégiben bírálta a grúz kampány fonákságait, s ezek alapján is megkérdőjelezte az ottani választások tisztaságát. Hát ami az orosz pártok televíziós szereplési lehetőségeit illette, a gyakorlati esélyegyenlőség szorzója itt is a nullához közelített. A 3. orosz dumát is az elnöki párt, az Egységes Oroszország uralta, s ez fogja a 4. dumát is: 25-29 százalékot jósolnak neki. A Zjuganov-féle kommunisták kb. 20 százalékon állnak, tőlük el szeretné venni a második helyet a hírhedt (és még vagy fél tucat pejoratív jelzővel illetett) Zsirinovszkij Liberális Demokrata Pártja, bár a legutóbbi felmérések 7-8 százaléknál nem becsülték többre az esélyeit. Két reformpártként elkönyvelt erőt jegyeznek még az 5 százalékos parlamenti küszöb határán. Az egyik a Jobboldali Erők Szövetsége, olyan nevekkel, mint Borisz Nyemcov és Anatolij Csubajsz, a másik a Jabloko. Vezetője, Grigorij Javlinszkij szerint ez az egyedüli erő, amely nem korrumpálódott, s a gazdaságra, a demokratikus értékekre összpontosít. Az egyetemi végzettségűek, az értelmiség pártjának tartják. Nem lenne meglepetés, ha szóhoz sem jutna a dumában.