A belgák megtartanák országukat

Nem változtak a belga lakosság politikai preferenciái és várakozásai annak ellenére sem, hogy a júniusi választások után több mint fél évvel még mindig nem alakult kormány. A belgák többsége továbbra is a közös ország fennmaradását szeretné.

A mérsékelten konzervatív La Libre Belgique című napilapban tegnap közzétett közvélemény-kutatásból kiderült, a nyár eleji választások eredményeihez nagyon hasonló eredmények születnének, ha most tartanák a voksolást. Győztesként továbbra is a flamand kereszténydemokraták kerülnének ki, míg Vallóniában a liberálisok végeznének az élen a konzervatívok előtt. A flamandok egyötöde még mindig a szélsőjobboldali nézeteket is hirdető Flamand Érdek (Vlaams Belang) pártot támogatja.

A két nagy országrész közötti egyre élesebb marakodás ellenére a francia ajkú Vallóniában a lakosság 87 százaléka, a holland nyelvű Flandriában 72 százalék azt szeretné, ha Belgium egyben maradna. A lakosság egyharmada ugyanakkor nem hiszi, további egyötöde pedig nem tudja, hogy 20 év múlva egy országban fognak-e még élni.

A kormányalakítás fő kerékkötője, hogy a választási győztes flamand kereszténydemokraták mindenképpen napirendre kívánnak tűzni egy olyan államreformot, amely a jelenleginél nagyobb jogköröket biztosít a nemzeti közösségeknek a szövetségi kormányzattal szemben, egyebek között az adóbevételek és a társadalombiztosítási pénzek kezelésében, valamint a foglalkoztatás alakításában. Reformot a közvélemény-kutatás szerint ma a flamand lakosság 65 százaléka, a vallonok 35 százaléka és a brüsszeliek 38 százaléka lát szükségesnek, ám míg a holland ajkúak háromnegyede az említett anyagi vonatkozásokat teszi az első helyre a változtatandó területek közül, a francia anyanyelvűek esetében ezek aránya csak 20 százalék körüli.

A rendkívüli jogkörökkel felruházott átmeneti kormány alakításával megbízott, liberális Guy Verhofstadt ügyvivő miniszterelnök a felmérés során a legnépszerűbb politikusnak bizonyult mindkét nagy országrészben és a főváros önálló régiójában is. Flandriában őt továbbra is Yves Leterme kereszténydemokrata vezető követi, akinek nem sikerült kormányt alakítania, de akit továbbra is legesélyesebbnek tartanak arra, hogy a végleges kabinet feje lesz.

Vallóniában Verhofstadtot holtversenyben követi a három legnagyobb párt, a kereszténydemokraták, a liberálisok és a szocialisták első embere, rendre Joelle Milquet, Didier Reynders és Elio Di Rupo. Kommentárjában a francia nyelvű napilap mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a közvélemény szempontjából a legjobb megoldás az lenne, ha továbbra is a kereszténydemokrata-–liberális négypárti koalíció alakításának útját keresnék.

A hét végén mindazonáltal szakszervezeti szervezésben mintegy 20–25 ezer tüntető vonult fel Brüsszelben, egyebek között a szocialisták bevonását kérve a tárgyalásokba. Az átmeneti kormány létrehozásával megbízott Verhofstadt a legfrissebb értesülések szerint a két országrész liberális pártja mellett flamand részről Leterme kereszténydemokrata pártját, míg vallon oldalról a szocialistákat vonta be az újrakezdett koalíciós tárgyalásokba. A belga történelemben azonban kevés példa található arra, hogy bármelyik országrész olyan politikai ereje is kormányra került, amelynek testvérpártja a másik országrészből kimaradt a koalícióból.