Utasjogok a hamu alatt

SZABÓ LÁSZLÓ

A légi utasok jogairól szóló törvény ugyanis pontatlan, és nem az ilyen, az egész kontinens légi forgalmát megbénító esetekre készült. Egyelőre nagy a bizonytalanság, ha ugyanis pontosan ragaszkodnánk a törvény előírásaihoz, akkor az szinte az összes európai légitársaságot a padlóra küldené.

Az izlandi vulkánkitörés miatt leállított forgalom következtében több millió utas járatát törölték, voltak olyanok is, akik külföldön rekedtek. Az európai jogszabály értelmében az ilyen eset váratlan helyzetnek, úgynevezett vis majornak minősül, azaz ilyenkor a légitársaságok nem kötelesek kártérítést fizetni az utasoknak a törölt járatok miatt. Ezek olyan helyzetek, amelyekről a légitársaságok nem tehetnek. Ilyen az is, amikor a nagy köd, a vihar, esetleg terrorfenyegetés miatt kell járatokat törölni. A jogszabály is ilyen esetekre készült, amikor csupán néhány gép, vagy reptér érintett, és csak egy rövid időre. A csaknem egy hetes, egész kontinenst érintő légtérzárral senki sem számolt.

Ha gazdasági vagy egyéb okok miatt nem indul el a gép, akkor a légitársaság 250-től 600 euróig terjedő kártérítést köteles fizetni az utasoknak, annak függvényében, hogy milyen messze van a célállomás (a pontos jogszabály a 11-es oldalon). A jogszabály azonban az ilyen, vis major esetekre is érvényes, és kötelezettségeket ír elő a légitársaságoknak, nevezetesen az utasoknak ilyenkor élelmet, távközlési szolgáltatásokat és természetesen szállást is biztosítani kell. Mivel csak ez az ellátás és a szállás több százezer utast érint, ezért ez óriási többletköltséget jelentene a légitársaságoknak, a legtöbb európai cég csődbe menne. A gazdasági válság miatt egyébként is óriási anyagi gondokkal küzdenek a cégek, mindegyik a túlélésért küzd.

Az említett jogszabály nemcsak a légitársaságokra, de az utazási irodákra, és a charterjáratokat üzemeltetőkre is érvényes. Őket is hatalmas kár érheti, ha az EU úgy dönt, a törvény szent, ezért az utasok felmerült költségeit a légitársaságokra, és az utazási irodákra hárítja. Az érintett felek egyelőre nem nyilatkoznak, de nem is térítik meg az utasok szállásköltségeit. Kivárnak, és egy EU-s határozatot szeretnének, amely kimondja, a mostani helyzetben sem az irodák, sem a légitársaságok nem kötelesek ellátni az utasaikat. Várhatóan ez meg is fog történni, ellenkező esetben összeomlana az egész idegenforgalmi ágazat, ez pedig újabb gazdasági válságot robbantana ki.

Az izlandi légtérzár miatt kialakult helyzet oldhatja meg azt a problémát, amelyet ez a 2004-ben elfogadott jogszabály okoz. Ez ugyanis óriási terheket ró a légitársaságokra és az utazásszervezőkre, és szinte mindenért a légifuvarozókat teszi felelőssé. Így még tovább mélyíti a társaságok amúgy is súlyos anyagi gondjait. A jogszabály hibája az is, hogy pontatlan, és a kártérítés mértékét nem maximalizálja, nem kötelezi az utast a kárenyhítésre. Ők pedig a gyakorlatban vissza is élnek ezzel. Előfordul olyan eset is, hogy valaki 100 eurós jegyet vásárol, majd törlés vagy túlfoglalás esetén 400 eurós kártérítést, és az összes kiadás visszafizetését követeli a légitársaságtól. Mivel a legtöbb légitársaság gazdasági megfontolásokból bezárta az nagy városokban lévő irodáit, így egy esetleges járattörléskor nincs helyi képviselő az érintett reptéren, ezért az utas saját maga választja ki a szállodát. Sokszor ötcsillagos, luxusszobát, gondolván, hogy a légitársaság pénzén élvezheti a luxust. Így a 100 eurós jegy áráért el is jut a célállomásra, egy nappal többet is lehet ott, és még több száz eurós „kártérítést” is követel. Az utazási szakemberek szerint éppen az ilyen esetek elkerülése miatt kellene pontosítani a jogszabályon, és elérni azt, hogy ne élhessenek vele vissza az utasok.

Az izlandi vulkánkitörés nemcsak a homokot hozta felszínre, hanem az európai légi utasok jogairól szóló törvény hiányosságait, hibáit is. Talán az uniós szakemberek is ráébrednek, hogy a túlzott fogyasztóvédelem nemcsak a piacot, hanem az egész gazdaságot padlóra küldheti.