Trianoni utazós sorozatunkban most Magyarország egyik legszebb vidékére látogatunk. Nemcsak azért lehet különleges számunkra, mert közel van a szlovák határhoz, hanem a változatosságával és a sokszínűségével is lenyűgöz.

Általánosságban elmondható, hogy a történészek nem bocsátkoznak „mi lett volna, ha...” kérdésekbe. Azonban a trianoni békeszerződés századik évfordulója nagyobb visszhangot generált volna a társadalomban, ha nem pont ebben az évben csöppenünk bele egy eddig sohasem tapasztalt pandémiás időszakba. Igaz, az ilyen centenáriumok inkább emlékezetpolitikai szempontokból fontosak, ilyenkor mégis nagyobb figyelem összpontosul a kutatókra és eredményeikre.

Kihirdette Klaus Iohannis román államfő azt a törvényt, amely a „trianoni szerződés napjává” nyilvánítja június 4-ét Romániában – közölte szerdán a román elnöki hivatal.

Trianoni kalandozásunk most Magyarország és a magyarság újabb történelmi, szimbolikus helyszíneire vezet. Errefelé a kulturális sokszínűséget például a katolikus templomként működő dzsámi szimbolizálja.

Az első világháborút lezáró időszakban a szlovákiai magyarság elveszítette értelmiségének jelentős részét, és az utánpótlás kinevelése sem volt könnyű. Ifjúsági egyesületek kezdtek szerveződni, elsősorban az egyetemi városokban, de például Ipolyságon is.

Petőfi Sándor közismert versénél talán nem is kell jobb marketing a végtelen dél-alföldi tájnak, de városait, épített nevezetességeit se hagyjuk ki, azt tehát, amin megakad a rónát pásztázó tekintet

Milyen lenne ma Magyarország, ha a trianoni döntésre nem a ma ismert formában kerülne sor? Milyen király lett volna Esterházy Péterből? Mi lett volna, ha a szovjetek segítenek a Tanácsköztársaságnak? Vagy fordítva: mi lenne ma Budapesttel, ha a győztesek a Magyar Királyság teljes területét szétosztják egymás között? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a Nézzünk bizakodva a mútba – Alternatív Trianon című kötet, melynek megjelenését a trianoni szerződés 100. évfordulójára időzítették.

Visszaküldte a parlamentnek Klaus Iohannis román elnök azt a törvényt, amely június 4-ét, a trianoni békeszerződés évfordulóját ünnepnappá nyilvánítaná – közölte kedden a román elnöki hivatal.

Trianoni utazós sorozatunkban most Nyugat-Magyarországra látogatunk. Olyan városokat járunk körbe, amelyek nemcsak a történelem és az egyház szempontjából fontosak, hanem kiváló turisztikai célpontok is.

Száz évvel a békeszerződés aláírása után azt hihetné az olvasó, hogy már mindent tudunk Trianonról és a történtek mögött húzódó okok összefüggéseiről. Ebben persze sok igazság van.

Az első világháborút követő zűrzavaros hónapokban a vidéki magyar arisztokrácia először Budapest felé vette az irányt, abban bízva, hogy az átmeneti időszakot átvészeli a fővárosban, aztán visszatér Erdélybe, a Felvidékre, a Délvidékre.

Trianonra emlékezünk egész évben, az elszakadt területek után most Magyarországot barangoljuk be rovatunkban. Székesfehérvár, Veszprém és a Balaton-felvidék a mostani állomások.

A békeszerződésre adott első reakciók és legkülönfélébb irodalmi, közéleti és politikai reflexiók nemcsak az aláírását követően, hanem már kevéssel előtte megszülettek, ez a folyamat pedig – ha kisebb-nagyobb megszakításokkal – még napjainkban is tart.

1896-ban, a magyar államiság milleniumát ünneplő Magyarország országgyűlése – az I. Ferenc József király által szentesített törvényben – a Teremtő akaratát jelölte meg az ezeréves fejlődés legfőbb tényezőjeként.

A trianoni döntés külfölddé tette Magyarországot a magukat a határain kívül találó magyaroknak; évfordulós sorozatunkban a leszakadt térségek után erre a sajátos külföldre, Magyarország különböző pontjaira kalauzoljuk olvasóinkat, elsőként egészen közelre