Zokogó magyarok

Radulovics Bojana (balra) és Ferling Bernadett siránkozik az elszórakozott vb-döntő utánTASR/AFP–felvételMég tartott a mérkőzés, amikor egy keservesen zokogó, magyar játékost kellett vigasztalni. A rendes játékidő utolsó másodpercében, egygólos magyar vezetésnél piros lappal kiállított Görbicz Anita sírt, de borzasztóan. Két perccel korábban a csarnokban mindenki (beleértve a francia csapatot is) azt hitte, hogy Magyarország a világbajnok. Aztán jött az a keserves hajrá, utána pedig a hosszabbítás, amely méltán kerülhet a sydneyi olimpia döntője mellé a magyar kézilabdázás szomorú históriáit tartalmazó könyvben. S ilyenkor még az sem segített, hogy a csodálatos közönség, a Zágrábba zarándokoló több mint 8000 magyar bajnokként ünnepelte a lányokat. A magyar válogatott egyik hőse, Pálinger Katalin arcáról is mindent le lehetett olvasni. „Nem tudok mit mondani, úgy t?nik, nekünk soha nem sikerül...” – mondta a Dunaferr világklasszis kapusa. Az újvárosiak csapatkapitánya, Bohus Bea még nem foghatta a kezébe rég nem látott kisfiát, amikor nyilatkozott. „Próbáltam mondani a többieknek, hogy még ne ünnepeljünk, hogy hatvan percig tart a meccs – mondta az újvárosi beállós. – A hosszabbítás előtt is hittünk benne, hogy sikerülhet, sajnos, nem így történt.” Kirsner Erika egy műanyag széken ült lehajtott fejjel, miközben záporoztak a könnyei. „Köszönöm ennek a több mint nyolcezer magyarnak, akik ennyire hittek bennünk, akik ennyire szerettek minket – kezdte a ferencvárosi balszélső. – Ők is megérdemelték volna az aranyérmet, mint ahogy mi is.”

A pálya szélén szomorkodott Sinka László, az Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára, aki szerint óriási eredményt ért el a csapat a döntőbe jutással, ugyanakkor hatalmas lehetőséget szalasztott el. „Sajnálom a szurkolókat, akik megtöltötték a zágrábi Sportpalotát. Megnyert mérkőzést veszítettünk el, de arról nem szabad elfeledkeznünk, hogy a magyar csapat ennek ellenére kiemelkedő teljesítményt nyújtott a világbajnokságon. A franciák örülhetnek az ajándéknak.”

Sápadtan, boldogtalanul lépett le a győzelmi dobogó második fokáról Farkas Ágnes. „Már a könnyeim is elfogytak, annyit sírtam a sok második helyezés miatt” – mondta.

A mérkőzés hősnője, Radulovics Bojana alig tudott megszólalni, hiszen a könnyeivel küszködött: „Nem hiszem el, ez nem lehet igaz! Újra csak az ezüstérem jutott, és ugyanúgy veszítettünk, mint Sydneyben.”

Szabó Melinda nem bízott a győzelemben

Zágráb. A francia együttes magyar származású átlövője, Szabó Melinda boldogan beszélt a fináléról. „Amikor a magyarok hat góllal vezettek, nem hittem volna, hogy fordítani tudunk – nevetett a Vasas egykori válogatott csillaga. – A magyar együttes kitett magáért, hiszen dinamikusan, remekül kézilabdázott. A végére azonban elfáradt, és szinte lemásolta azt a teljesítményét, amellyel a legutóbbi olimpia döntőjét elveszítette.” (NS)