Sinisa Bilic: „Nem a döntőben játszottunk a legjobban”

A komáromi férfi-kosárlabda-csapat a tavalyi bajnoki cím után az Eurovia SBL 2015/ 16-os idényében ezüstérmet szerzett, amelyben orosz-lánrésze van a Duna-parti csapat egyik erősségének, a 27 éves szlovén származású Sinisa Bilicnek, aki a tavaly júliusi Achilles-ín-műtétje után a playoffban ismét remek formába lendült.

Az MBK Rieker Com-Therm csapatának egyik leghatékonyabb befejező játékosát érzéseiről és meglátásairól faggattuk.

Ez volt a negyedik idénye a Duna-parti kosárlabdacsapatban, egy arany-, két ezüstérme és egy negyedik helyezése van. Ez nem akármilyen mérleg. Érez elég motivációt a folytatáshoz Komáromban?

Természetesen. Nekem van egy magam által meghatározott elvem. Szeretnék mindig egy hajszállal többet nyújtani az új idényben, mint amit addig elértem, de minimálisan teljesíteni azt, amit eddig láttak tőlem a szurkolók. A befejezett idényben, úgy érzem, a második variáns sikerült, de ezt is sikernek minősítem.

A bajnokság alapszakaszának első negyede után – a csapat akkor a negyedik volt a tabellán – azt mondta, szeretnének elődöntőbe jutni, s utána minden lehetséges. Az elődöntőt nagy riválisukkal, a pozsonyi Interrel játszották, amelyben teljesítményük minden várakozást felülmúlt. Hogyan értékeli ezt?

Aki látta az elődöntős sorozatot, az az aranyérem egyik esélyesének minősített bennünket. Mind a Pozsonyban, mind a hazai pályán lejátszott mérkőzéseinket magabiztosan, minőségi kosárlabdázással megnyertük, és 4:0-s győzelemmel jutottunk a döntőbe. Meggyőződésem, hogy az Interrel vívott kosárlabdacsaták minőségüket tekintve rangban nem maradtak el a privigyei csapattal játszott döntő mérkőzéssorozatától. Csapatunk a bajnokságban nem a fináléban játszott a legjobban, hanem az Inter ellen. A negyedik, utolsó meccsen Komáromban 102:70 arányban csépeltük el az aranyéremre esélyes pozsonyiakat.

A döntőben az egész idényben kimagaslóan a legjobb teljesítményt nyújtó és éllovas Privigyével csaptak össze. A bajnokság legnagyobb esélyese 4:1-re diadalmaskodott. Megérdemelt volt a bányászvárosiak sikere?

Teljes mértékben. Minden sorozat véget ér egyszer. A döntőben a nagy menetelés, a sorozatban megnyert hét playoff-meccs után a mi formánk egy picit alábbhagyott, a privigyeieké pedig a legjobbkor a csúcsra ért. Az kétségtelen, hogy a bajnokság két legjobb együttese mérkőzött a döntőben, győzni azonban csak egy győzhetett, és ez a Privigye volt. A Duna-partiak nevében teszem hozzá, megérdemelten. Annak ellenére, hogy volt esélyünk, az egyes játékelemeket tekintve azonban a döntőben a Nyitra-partiak jobbak voltak. És nem csak a végjátékban jöttek fel, a több fázisban zajló bajnokságban sem voltak megingásaik. S még egy dolog: a Privigye edzője az a Miljan Csurovics, akivel mi tavaly bajnokságot nyertünk, s éppen Privigyén, ahol több mint háromezer privigyei szurkoló előtt ünnepeltük az aranyat.

A szurkolói szív és elme mindig a számára legjobbat szeretné. Az emberek most is keresik, hogy a döntősorozatban hol is történt a hiba, hiszen a csapat elemében volt.

Igen, nagyon elszántak voltunk, hogy megismételjük a tavalyi bravúrt, de nem ment úgy a játék, ahogy szerettük volna. Minden meccsnek csak egy győztese lehet. Néha a nagy akarat is akadály. Csapatunk lélekben nagyon együtt volt, edzőnk, Dragan Risztanovics szinte együtt lélegzett velünk a meccseken, a negyedik mérkőzést Komáromban meg is nyertük 86:78-ra, de a privigyeiek okulva a tavalyi utolsó meccsből, az ötödik találkozón az első perctől az utolsóig mindent beleadtak, és csoda már nem történt. Több mint háromezer tomboló szurkoló előtt 101:79-re biztosan nyerték ellenünk a döntő utolsó mérkőzését. Idénybeli teljesítményükhöz csak gratulálni tudunk.

Röviden hogyan tudná összefoglalni az ezüstéremmel végződött idényt?

Csapatunk a szó igazi értelmében kitűnően összekovácsolódott, Paulík József klubmenedszer és Dragan Risztanovics vezetőedző is mindent megtett azért, hogy a csapat a teljesítőképességének szintjén játsszon a bajnokságban, és ez sikerült. Ezüstérmesek lettünk.