Pinte Patrik: „Azt játszom, amit a fater”

A szombati, Vasas elleni bajnokin eddigi rövid NB I-es pályafutása legtöbb játékpercét tölthette a pályán Pinte Patrik. A szombathelyi Haladás 21 éves, dunaszerdahelyi születésű szélsője lépésről lépésre szeretne egyre előrébb jutni.

A Pinte név jól cseng Magyarországon, Attila a Ferencváros színeiben szerzett magának hírnevet a 2000-es évek elején. Fia, Patrik egy másik zöld-fehér klubban, a Haladásnál próbálja megalapozni karrierjét – részben édesapja irányítása alatt, aki Michal Hipp vezetőedző mellett asszisztensként dolgozik a szombathelyieknél. „Egyáltalán nem gond ez a felállás. A társak sem ugratnak ez ügyben, hogy próbáljak meg némi engedményt elérni mondjuk edzésen. Teszem a dolgom, mint mindenki a klubnál, nem téma a családi szál” – mondta lapunknak Patrik.

A szombati, Vasas elleni győztes bajnokin (3:0) – eddigi NB I-es pályafutása során először – egy teljes félidőt a pályán tölthetett, a szünetben váltva orrtörést szenvedett csapattársát, Karol Mészárost. „Mindig lehet jobban játszani, de alapvetően elégedett vagyok azzal a 45 percemmel. Lassacskán lehet fejlődni, remélem, gólpassz vagy gól is kerül majd a jövőben a nevem mellé – szögezte le Patrik, akit csatárként aposztrofál a klub honlapja. – Az U19-es kategóriában még klasszikus támadót játszottam, az volt a legjobb. Később a jobb vagy bal szélre kerültem, de egy időben 10-esként, mint irányító is fociztam a csatárok mögött. A Haladásnál jobbszélsőként számítanak rám, azt játszom, amit korábban a fater.”

Ezt az idény első, őszi felében háromszor mutathatta meg Pinte, aki a Fradi, a Videoton és a Debrecen ellen is csereként állhatott be. „Nem annyira emelkedik ki a mezőnyből az előbbi két klub. Mi a Haladásnál a kiesés ellen küzdünk, de így is le tudtuk győzni mindkét együttest. Kiegyensúlyozottnak érzem az NB I-et – vallja Patrik, aki korábban a Slovanban öt Fortuna ligás bajnokin is szerepelt, de a szezon előtt nem fért be a felnőttcsapat keretébe. – Még nincs sok tapasztalatom, de talán fizikailag egy picivel keményebb a szlovák bajnokság. Az új stadionok miatt viszont sokkal kellemesebb az NB I-es pályákon focizni. Szombathelyen is szép a létesítmény, remek az atmoszféra a lelátókon, nagyon jól érzem magam. Bízom benne, hogy a szerződésemből hátralevő két és fél évet is az élvonalban szerepelve tölthetem ki, azaz bentmaradunk.”