Pierre de Coubertin báró érdeme

Pierre de Coubertin ősei Olaszországból származtak és a francia királyok szolgálatában nyerték el a bárói címet. A fiatal Pierre szakított a családi hagyományokkal, katonai pálya helyett a pedagógiát választotta. Tanulmányai nagy részét a cambridge-i egyetem végezte, itt ismerkedett meg a különböző sportokkal. Érdeklődése csakhamar az ógörög kultúra felé irányult és megfogalmazta az olimpiai játékok felújításának gondolatát. De szinte mindenkivel szembetalálta magát.

Hol kezdődött hát? Nézőpont kérdése. Mondhatnánk, egy párizsi vendéglő különtermében. Szerény ebéd mellett 1877-ben egy szürke kis társulat összefogott és megalakították a Francia Futó Egyesületek Szövetségét. E testület ötéves születésnapjának megünneplésére hívta össze Coubertin 1892. november 25-én a Sorbonne nagy előadótermében a párizsi társaság krémjét. Persze az ünnepség csak ürügy volt. A tudós ezzel akarta nyilvánosság elé lopni az olimpia felújításának gondolatát. Nagy, gunyoros értetlenség fogadta. Egyszerűen kinevették. Megvalósíthatatlannak tartották, hogy ugyanazon időben és helyen több sportág képviselői vetélkedjenek. A kis báró lógó orral hagyta el a termet. De nem adta fel.

Egykori egyetemi társaihoz és azok befolyásos támogatóihoz fordult. Két esztendő fáradhatatlan munkája meghozta gyümölcsét: 1894. június 16-ra Párizsban összehívták az első olimpiai kongresszust. A mintegy 200 főnyi hallgatóság előbb meglepetéssel, majd lelkesedéssel fogadta a felszólalók indítványait. Egy hétig ülésezett a kongresszus, amely útjára indította az újkori olimpiát és pontokba is foglalta a játékok célját. Az utolsó kérdés az volt, hol legyen a seregszemle. A kongresszus hangulata szinte kényszerítette az újonnan alakult NOB tagjait (Coubertin a főtitkári posztot vállalta; az elnök a görög Vikelisz lett, a tagok között volt a magyar Kemény Ferenc): Görögország kapja a rendezés jogát (bár Budapestnek is felajánlották).

A helléneknek úgy kellett az olimpia, mint púp a hátukra. Az ország súlyosan el volt adósodva, és a kormány attól tartott, hogy a hitelezők világa megharagszik az olyan „esztelen tékozlás” láttán, amit egy olimpia rendezése jelent. Végül egy Alexandriában élő mágnás, bizonyos Giorgesz Averoff segített: horribilis összeget, egymillió drachmát adott a szent célra (hiába no, mindig jól jönnek a távolba szakadt hazafiak). Különben a mecénás nem volt jelen az olimpián. „A nagy öröm veszélyes lenne a szívemnek, és az egészségemre fölöttébb vigyáznom kell” – üzente Alexandriából.

Ötkarikás múlt – huszonöt részben

Mindössze négy hónap van hátra az athéni olimpia megnyitójáig. Mától új sorozat kezdődik lapunkban a nyári ötkarikás játékok történetéről, egy-egy állomásának érdekességeiről, furcsaságairól, kiegészítve a legfontosabb tényanyaggal. Először az előzményeket tárjuk olvasóink elé, majd a következő hetekben a huszonnégy felvonás következik.