Némethéknél a (foci)labda a nyerő

ÚJ SZÓ-PORTRÉ

Egykori kiválóságok is felbukkantak a gyerekek futballtornáin. Néhányan közülük immár szülőként buzdítják, hasznos tanácsokkal látják el csemetéiket. Az egyik diákmérkőzésen a vágsellyei Duslo bajnokcsapata és a szlovák kézilabda-válogatott egykori első számú kapusa, Némethné Koday Lívia árgus szemekkel figyelte a dióspatonyiak mezében tüsténkedő fia, Attila megmozdulásait. A futballkedvelők tudják, hogy az édesapa, Németh Krisztián egykor a Corgoň Ligában a DAC és a rimaszombatiak sikereiért harcolt, a Tatabánya futballistájaként pedig a magyar élvonalban is megfordult, jelenleg a DAC sportigazgatója. A két dinamikus labdajáték a tízéves Attilát is a hatalmába kerítette. Olyannyira, hogy kettős szereposztásban, felváltva kapusként és mezőnyjátékosként küzdött a diósförgepatonyiak sikereiért. Vajon mezőnyben, vagy a kapuban volt hasznosabb Attila?

„Többet van a kapuban, szerintem jobban kedveli a hálóőr posztját. Majd az idő eldönti, hogy melyiket választja. Természetesen tanácsokkal ellátom őt, de nem befolyásolom abban, hogy melyik poszton játsszon. Egyébként a férjem is így van ezzel. Számunkra az a legfontosabb, hogy vonzódik a sportok iránt. Akkor sem lennék szomorú, ha egy más sportággal kacérkodna” – ecsetelte a Németh család sportágválasztási stratégiáját az édesanya.

Attila elmondásából kiderült, hogy a kapus posztja nála a nyerő: „Én a kapuban szeretek jobban. Anyukám tanácsaira odafigyelek, megfogadom. A leggyakrabban arra figyelmeztet, hogy bátrabban jöjjek ki a kapuból, zárjam a szöget, jobban vetődjek.”

A dolgok jelenlegi állása szerint Attila öccse lép majd az édesapa nyomdokaiba. „Levente még csupán kétesztendős, de a játékszerek közül előnyt élvez a focilabda. Korához képest erős rúgásai vannak. Ráadásul ballábas. Nálunk az a lényeg, hogy csemetéink vonzódjanak ahhoz, amit csinálnak, amit választanak” – vélekedett az édesapa. (ái)