Micsoda lista: német, olasz, magyar

Az Eb csoportkörének első fordulója után Németország és Olaszország a legmeggyő- zőbb, Magyarország okozta a torna eddigi legnagyobb meglepetését.

Az Európa-bajnokság csoportkörének első fordulója úgy kerül be majd a történelemkönyvekbe mifelénk, hogy a magyar válogatott harminc év után nyert ismét mérkőzést világversenyen, ötvenkét év után pedig Európa-bajnokságon is. Ausztria–Magyarország 0:2, Szalai fantasztikus, Stieber még fantasztikusabb gólt szerzett, Bordeaux-ban tízezer magyar ünnepelt, de Budapest belvárosában is megbénult néhány órára a tömegközlekedés.

A győzelem ráadásul teljesen megérdemelt volt. Bár Alaba kapufája után eszünkbe juthatott Jakovenko és Jaremcsuk meg az irapuatói tüzes pokol, ezúttal mákunk volt. Aztán egyszerűen jobban játszottunk. Szalai igazán megérdemelte a gólt, a Kleinheislerrel való összjátéka a tiki-takát idézte, aztán jött a slusszpoén, Stieber emelése. A tévéképernyőkön keresztül nézve úgy tűnt, a labda másodpercekig áll a levegőben, de közben folyamatosan repült, egészen a kapuig. Hihetetlen érzés volt, egy teljes generáció életében először tapasztalhatta meg.

A magyar válogatott megérdemelten lett az Eb első körének meglepetéscsapata, de azért voltak még nagyon meggyőző teljesítmények. Igaz, nem sok. Kimondottan tempós és látványos volt a német–ukrán mérkőzés, ahol kiderült, hogy a németek miért a legnagyobb esélyesei a tornának: egy olyan ukrán csapatot vertek 2:0-ra, amely a mérkőzés bizonyos szakaszaiban szinte ellenállhatatlan volt. Schweinsteiger gólja: egy újabb nagy pillanat, s ha Joachim Löw talál egy normális befejező csatárt a tornára (nem Götze lesz az), akkor az elődöntő megint garantált.

Az Eb előtt sokan azt mondták, hogy minden idők leggyengébb olasz válogatottja érkezett Franciaországba. A nevek alapján ez biztos, a Pellé–Éder csatárkettősről az olasz foci elkötelezett rajongóin kívül eddig elég kevesen hallottak. S bár a magyar sajtó és a tévékommentátorok a szokásos közhelyeiket pufogtatták (az olaszok ölik a focit stb.), Olaszország magabiztosan verte a világranglista második helyén álló Belgiumot. Soha nem láttam még ilyen gyors focit játszó olasz csapatot, az olasz játékosok pedig (ez hihetetlen) összesen 120 kilométert futottak a meccsen. Ennyit arról, hogy az olaszoké volt minden idők legmagasabb átlagéletkorú kezdője (31 év, 169 nap) az Eb-n.

Megfeleltek a franciák is, de lesz hová fejlődniük, főleg Pogbának és Griezmann-nak. Egyértelmű csalódást okozott a spanyol válogatott. A csehek ellen megint kénytelenek voltunk nézni az egyre unalmasabb passzolgatást, hogy aztán a 87. percben Piqué fejeljen egy gólt. Hatszázharminckét sikeres passz – de mivégre? Az albánok legalább okoztak némi izgalmat: a létszámemelés mellett szól az a lelkes, csupasszív játékuk, amit Svájc ellen mutattak. Szikrázott a gyep, ezt várjuk! Tartanunk kell Izlandtól, az északiak úgy ikszeltek Portugáliával, hogy a meccs nagy részében egyenrangú ellenfélnek bizonyultak. Nagyon kemény dolgunk lesz a kőkemény északi hipszterek ellen szombaton.