Kávéárus brazilok és villámkarriert befutó hazai „Superwoman”

A Los Angeles-i olimpián „sűrű” mezőny jött össze: a nagy távolság miatt fele annyian versenyeztek, mint négy éve, viszont ők tényleg a legjobbak voltak, amit a 20 elért világcsúcs is jelez.

Emellett Los Angelesben a mai játékokhoz hasonló, igazi olimpiai hangulat uralkodott: végre nem nyúlt túl hosszúra az esemény (bő két hétig tartott), valódi olimpiai faluban szállásolták el a sportolókat (volt saját könyvtáruk, színházuk, postájuk stb.), s az érmesek először állhattak dobogóra a díjátadón. Három történet az első jól sikerült amerikai olimpiáról.

Gondok a részvétellel

A nagy gazdasági világválság miatti anyagi nehézségek erőteljesen megrostálták a mezőnyt, hiszen a messzi Egyesült Államokba nem volt olcsó mulatság eljutni. A csehszlovákok 7, a magyarok 47 sportolót tudtak kiküldeni, utóbbiak is csak annak köszönhetően ennyit, mert az olimpia előtt az úszók és a vízilabdázók amerikai versenykörúton voltak. A brazilok úgy számoltak, „beüzletelik” magukat a Los Angeles-i játékokra, ezért 25 tonna kávét vittek magukkal, de szinte alig tudtak eladni belőle valamit. Így a 69 reménybeli olimpikonjukból 45 továbbhajózott északnak, és kínálgatta az akkoriban még nem annyira népszerű portékáját.

Volt azonban olyan is, aki jött volna az olimpiára gond nélkül, csak épp nem engedték: a finn csodaatléta, Paavo Nurmi részvételét a NOB kaszálta el, mivel a futó a szervezet megítélése szerint „túl magas költségtérítésben részesült egyes versenyeken” (magas rajtpénzeket kapott), ami ellentétes az olimpiai eszmével.

A sokoldalú bajnok

Így is akadtak azonban igazi sztárok a mezőnyben, az egyik legnagyobb – az atlétikánál maradva – a hazai Mildred „Babe” Didrikson volt. A norvég származású fiatal, 21 éves lány sokoldalúsága már tinédzserkorában is feltűnt edzőinek, mind baseballban, mind kosárlabdában átlagon felül teljesített. Az olimpia idejére átpártolt az atlétikához: a nők három számban állhattak csak rajthoz, Didrikson pedig négy világcsúcsot elérve a 80 méteres gátfutást és a gerelyhajítást megnyerte, valamint lényegében a magasugrást is – de szabálytalannak ítélt technikája miatt a második helyre sorolták vissza. Hogy ez vette-e el a kedvét, nem tudni, mindenesetre ezután felhagyott az atlétikával, és a változatosság kedvéért golfban ért el nagy sikereket. De megvetette a lábát a popzenében (legismertebb száma az Egy kis könnycsepp vagyok című volt) és szerepelt hollywoodi filmben is. „Superman nővére kell, hogy legyen” – jegyezte meg életrajzírója tanúsága szerint egy ismeretlen néző az egyik golfversenyen, frappánsan jellemezve Babe-et.

Pelle és a cirkusz

Ha ennyi mindenhez nem is értett, saját sportágában a tornász Pelle István is tarolt Los Angelesben. Két-két első és második helyével az egyéni éremtáblázat élén végzett. Sőt, lehetett volna még jobb a mérlege, egyéni összetettben is az elsőségre tört. Lólengésben rontott, de a szabályok szerint megismételhette a gyakorlatát, a pontozás előtt azonban kiderült, nincs meg az ismétlés jegyzőkönyve. Így aztán a hibás produkcióját számították be az összetettbe, ezért csak második lett. Másnap viszont „bosszúból” a lólengést is megnyerte.

Az olimpia után kevésbé jól alakult a sorsa, rendes állás híján egyre többször lépett fel artistaként cirkuszokban, s a nyilvánosság inkább egyedi számáról azonosította be (fejen állva hegedült és közben magyar nótákat énekelt), mintsem arról, hogy ő volt a tornasport első magyar olimpiai és világbajnoka.

A magyar vízilabdasport első ötkarikás sikere viszont egy máig tartó sikerszériát indított meg, Komjádi Béla csapata két kudarc után végre felért a csúcsra. „Komi bácsi” pedig mindenkit meggyőzött arról, hogy a szakkönyvek bújása és az utánpótlás-nevelés nem csak üres maszlag, ha komolyan veszik.