Forradalmian új technikával győzött a magyar Bauer Rudolf

Az 1900-as ötkarikás játé-kokat a krónikák a zűrzavarok olimpiájaként emlegetik, mert a párizsi világkiállítás (és az Eiffel-torony) árnyékában a sportversenyek mintegy mellékesek voltak. Így is születtek azonban nagy hősök és nagy diadalok. Három történet Párizsból.

Nők a pályán

A második újkori olimpián már nők is indulhattak. Az első női olimpiai bajnok a svájci Héléne de Pourtalés volt, aki a Lérina hajó „legénységének” tagjaként nyert aranyat vitorlázásban. Mivel a világkiállítás részeként zajló olimpia küzdelmei 1900 májusának közepétől október végéig tartottak, a Lérina diadala több mint két hónappal megelőzte a teniszversenyeket, ahol Charlotte Cooper személyében felavatták az első női egyéni olimpiai bajnokot.

A brit Cooper korának kiemelkedő teniszjátékosa volt, ötször győzött Wimbledonban, először 1895-ben, utoljára pedig 1908-ban, 37 évesen és 282 naposan – ezzel máig ő a legidősebb wimbledoni bajnok. Cooper azon kevés nők egyike volt, akik feldobásból szerváltak, játékstílusára pedig az volt a jellemző, hogy amikor csak lehetett, felment a hálóhoz. Röptéivel szemben az ellenfelek tehetetlenek voltak. Az olimpiai döntőben Cooper Héléne Prévostot győzte le két szettben, majd Reginald Doherty oldalán vegyes párosban is diadalmaskodott, Prévost és Harold Mahony ellen. A Coopernél mindössze három évvel idősebb Mahony egyébként Cooper egyik korábbi edzője volt, a tanítvány tehát felülmúlta a mestert.

A vasárnap az Úré

A párizsi olimpián vasárnap is rendeztek versenyeket, amely több versenyzőnél is komoly felháborodást okozott. Az amerikai egyetemek egy része ugyanis eltiltotta sportolóit a vasárnapi versenyzéstől, mondván, a vasárnap az Úré.

Két kiváló távolugró, a syracuse-i metodista főiskolán tanuló, ám zsidó vallású Myer Prinstein és a Philadelphiai Egyetem hallgatója, a keresztény Alvin Kraenzlein megegyezett, hogy egyikük sem áll rajthoz a távolugrás vasárnapi döntőjében. Prinstein tartotta is magát a megállapodáshoz, Kraenzlein azonban versenyzett, és mindössze egy centiméterrel megelőzte Prinsteint, akinek a selejtezőben elért eredményét vették figyelembe. Amikor ezt Prinstein megtudta, ököllel megütötte riválisát (más források szerint csak meg akarta ütni, de még időben lefogták), és azon dühöngött, hogy őt, a zsidót nem engedte versenyezni az iskola vezetése, bezzeg a keresztény Kraenzleint igen.

Kraenzlein egyébként a párizsi játékok legeredményesebb sportolója lett: a távolugrás mellett megnyerte a 60 méteres futást, valamint a 110 és a 200 méteres gátfutást is.

Arany helyett cukortartó

Magyarország egyetlen bajnoki címet szerzett Párizsban, ez pedig Bauer Rudolf diszkoszvető nevéhez fűződik. Bauer 21 évesen nyert olimpiát, s ő volt az első, aki sportágában a ma is ismert, fordulásos technikát kezdte alkalmazni, s így 31,15 méterre dobta el a diszkoszt. (Más források 36,04 méterről írnak – nehéz igazságot tenni, mivel a párizsi olimpiáról nem született hivatalos jelentés.) Az új technika annyira szokatlan volt, hogy Bauer három dobása is a nézők között ért földet. (Több mint húsz évvel Bauer halála után a párizsi olimpia második legjobb diszkoszvetője, a cseh František Janda-Suk azt nyilatkozta, ő alkalmazta először a fordulásos stílust, amit a magyarok a gyakori budapesti szereplései során leshettek el tőle – de hogy kinek van igaza, arra már soha nem derül fény.)

Bauer győzelme meglepetés volt a világ számára, az eredményhirdetésen a zenekar tévedésből az USA himnuszát kezdte el játszani neki. Párizsban a bajnokok nem kaptak aranyérmet, minden győztes más-más ajándékot kapott a szervezőktől: Bauer éppen egy szépen megmunkált ezüst cukortartót.

A BTC (Budapesti Torna Club) versenyzője ezután soha többet nem versenyzett diszkoszvetésben, de továbbra is aktívan sportolt, a Pannonia evezős nyolcas tagjaként sok érmet nyert. Az első világháborúban katonaként is jeleskedett, 1914 és 1916 között egy népfelkelő század parancsnoka volt a szerbiai harctéren.