Ezüstsebek és a szerencse hiánya

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Már a bajnokságot eldöntő rapidpartis ütközet előtt megmondta a játékosoknak, hogy bajnoknak tekinti őket. Nem bánta meg korábbi kijelentését, miután a csapat elvesztette az aranycsatát?

Egyáltalán nem. Az a csapat, amely tíz meccset megnyer, és legnagyobb riválisa otthonában 4:4-re végez, az én szememben bajnoknak tekinthető. Ezt a bajnoki címet nem az ólublóiak nyerték meg, hanem mi veszítettük el. Ha a zárófordulóban 6:2-re győzünk a kassaiak ellen, nincs rájátszás, s miénk az újabb elsőség. Bíztunk abban, hogy a pozsonyi zárótorna utolsó meccsén hozzuk a várt eredményt. Tudtuk, hogy a klubjába hazarendelt Varga Zoltán hiányozni fog, még így is kezünkben volt a siker kulcsa. Elszántak voltak a fiúk, mégsem sikerült, mert csak 5,5:2,5-re győztünk, s ez végül a később elvesztett rájátszásba vitt bennünket. Mégis büszke vagyok a csapatra, mert a szememben ők a bajnokok.

Holtverseny holtversenyt ért a hajrában, szinte hihetetlenül tapadt a két csapat egymásra, mintha párharcukból örök döntetlennek kellene születnie…

A végén már az ólublóiak sem hitték, hogy kiengedjük kezünkből az elsőséget. Ők hozták az utolsó fordulóban a szükséges 8:0-át, nekünk nem sikerült a 6:2. Ezért még mindig kicsit szomorú vagyok, mert nagy diadal lett volna a nagyágyúkkal felfegyverzett kelet-szlovákiaiak megelőzése.

Ennyire kiélezett küzdelem még egyszer sem folyt a bajnoki címért, mint idén. Tavaly Ólublón közvetlen riválisuk, a Dunajov utolsó fordulóban történt legyőzésével lettek aranyérmesek. Idén – a papírforma szerint – legfeljebb megszorongathatták volna a számos kiváló nagymestert nevező ólublóiakat, a valóságban azonban mindvégig tartották velük a lépést. Náluk 4:4-re játszottak, s a mezőny többi csapata elleni összesített mérleg sem döntötte el csatározásukat. Mi hiányzott ahhoz, hogy újra bajnokok legyenek?

Ilyen jó teljesítmény mellett csak egy kis szerencse. Egész évadban fantasztikusan játszott a csapat, jól működött a gépezet. Mikor az utolsó felvonás előtt 2,5 partipontnyi előnyünk volt, bíztunk benne, hogy 6:2-re megverjük a kassaiakat. Igazán apróságon múlott, hogy nem sikerült. De még a rájátszásban is volt esélyünk. Egyik húzóemberünk, Czebe Attila öt és fél órás partiban győzött az utolsó fordulóban. Nyernie kellett, hogy legyen rájátszás. A magyar nagymester megebédelt, és fél óra múlva már a rapidütközetben kellett bizonyítania. Gyalogelőnyben két bástyája közül a kevésbé jóval lépett, és összeomlott az állása. Ha nyer, újra 4:4, és a felsőbb táblákon elért győzelmekkel mi vagyunk a bajnokok. Ilyen apróságok is közrejátszottak.

Az sem véletlen, hogy soraikból került ki a mezőny két legjobbja…

Így van, mert Czebe Attila 11 partiból 10,5, Varga Zoltán 10-ből 9,5 pontot gyűjtött, de Bokros Albert 11/8,5-ös mérlege is remek. Jól játszott az egész csapat, beérett.

Tavaly legendák keringtek a honi sakkvilágban a dunaszerdahelyi csapatszellemről, összetartásról. Mennyire volt jelen ez a légkör az ezüstérmes társaságban?

Mindvégig tapasztaltam. Ezért mertem kimondani, hogy holtversenyben elsők, számomra bajnokok. Úgy érzem, ez a második hely még jobban összekovácsolja a fiúkat, s következő évadban is ugyanilyen jó teljesítményt nyújt a csapat.

Erősíteni is készülnek?

Ötödik saját nevelésű nemzetközi mesterünket, Rigó Zsoltot is szeretnénk visszahozni. Egyébként erős a csapatunk, mentálisan és játéktudásban is kitűnik. Nem kívánjuk megbontani egységét, a kiváló csapatszellemet. Jelenlegi játékosainkkal akarunk továbbra is vitézkedni az extraligában.

Idén mi volt a legnagyobb ütőkártyájuk?

A jó játék. Másképpen nem értük volna el klubtörténetünk rekordpontszámát. nem tudtuk volna holtversenyben az élen befejezni a bajnokságot.

Milyen nyomokat hagyott a csapatban az idei ezüsttörténet?

Szomorúak voltunk, vagyunk, nehéz belenyugodni. Őszre, a bajnokság kezdetére azonban új erővel, elszántsággal ülünk asztalhoz. Összeszokott, jó játékosokból áll a csapat, nem hiszem, hogy a bajnoki cím elvesztése befolyásolja teljesítményüket a következő évadban. Egyelőre még friss a seb, de be fog gyógyulni.