Everest Hard Way újratöltve: Pál Zoltánék ismét nekivágnak

Tavaly egy lavina keresztül- húzta a számításaikat, most újra megpróbálják. Nem kommersz expedíción akarják meghódítani a világ legmagasabb hegyét, hanem a legnehezebb utat választották a Mount Everestre. Vladimír Štrba már elutazott Nepálba, hamarosan pedig a vágsellyei származású Pál Zoltán is követi.

A Bonington-út a Mount Everest délnyugati oldalán vezet, és először a brit Chris Bonington által vezetett expedíció jutott fel innen a világ legmagasabb csúcsára, még 1975-ben. Tizenhárom évvel később csehszlovák hegymászók is megpróbálkoztak a

legendásan nehéz

úttal, s négyük közül az egyik el is érte a csúcsot, ám az ereszkedésnél mindannyian odavesztek. Ez a fal azóta is több áldozatot követelt, de Vlado Štrba és Pál Zoltán a kihívást keresve tavaly összegyűjtötte a szükséges forrásokat, és nekivágott az Everest Hard Way expedíciónak.

Hétezer méter felett egy közepes méretű lavina zúdult rájuk, közben Pál Zoltánnak hó került a szemüvege alá. Éjjel óriási fájdalmai voltak, másnap reggelre már csak homályosan látott, így végül vissza kellett fordulniuk.

De már akkor azt pedzegették, hogy

visszatérnek

a délnyugati falra.

„Aki nem volt ott, az nem értheti, de aki ott volt, az már semmi másra nem tud gondolni, csak a visszatérésre. Nincs olyan óra, amikor ne gondolnánk az új próbálkozásra” – vallja a két hegymászó az expedíció weboldalán.

A tavalyi kísérlet nagyjából 80 000 euróba került, az idei költségvetés is hasonló. Ezt az összeget nem könnyű előteremteni, Štrbáék az interneten is szereztek támogatókat, akik a hozzájárulásuk ellenében trikót, mágnest, nepáli képeslapot vagy más jelképes ajándékot kapnak. „Közel

290 szimpatizánsunk

van, aki kisebb-nagyobb összeggel segít, amit apróságokkal viszonzunk. Több sikeres cég szponzorál minket nagyobb összegekkel is” – magyarázta Pál Zoltán.

Társa már múlt héten útra kelt Nepálba, de Pál csak március második felében utazik. Tavaly óta ugyanis Zürichben él, és új munkaadójával is meg kellett egyeznie. „Az expedícióról hazatérve nem volt egyszerű három hónap Himalája és két hónap Pamír után Svájcban beilleszkedni. Nagy kihívás volt itt alkalmazkodni és munkát találni. Nem beszéltem a nyelvet, így sok sikertelen próba után egy sportbolt alkalmazott eladóként az outdoor részlegen. Megbirkóztam és naponta birkózom a nyelvi hendikepemmel. Egy hó elteltével bejelentettem, hogy

három hónapra

mennék a hegyekbe, és ezzel kicsit sokkoltam a vezetőséget. Ezután ők is sokkoltak engem, mert támogattak. Megegyeztünk, hogy ha nem is három, de két és fél hónapra mehetek” – mesélte a hegymászó.

Az akklimatizációra így Štrbának két és fél, Pálnak pedig nagyjából másfél hónapja lesz. Április közepétől az Everest alaptáborában lesznek, májusban pedig már a fal közelében fogják figyelni a feltételeket. „Amint lesz egy többnapos ablak, indulunk” – hangsúlyozta Pál, hozzátéve, hogy tavaly nagyon jól alkalmazkodtak a magassághoz, ezért az egy évvel ezelőtti tapasztalatokból kiindulva fognak most is akklimatizálódni.

Az Everest Hard Way expedíció már tavaly is ellentmondásos reakciókat váltott ki. Sokan szurkoltak a szlovákiai hegymászópárosnak, mások viszont

megkérdőjelezték

az expedíció hitelességét. Még egy internetes oldal is létrejött „Hókandúr” gúnynévvel (utalás a „Hóleopárd” titulusra, amit a volt Szovjetunió öt legmagasabb csúcsát megmászó hegymászó érdemelhet ki, ez a vállalkozás Pál Zoltánnak nem sikerült), ahol tavaly ősszel keményen bírálták Štrbát és Pált. Az oldal készítői azzal vádolták a két hegymászót, hogy egy eleve sikertelenségre ítélt vállalkozásra gyűjtöttek pénzt.

„Az ellenségeskedés és a

támadások elapadtak,

nyugodtan folytathattuk a készülődést. Az összes támogatónk jelezte, hogy hajlandóak támogatni idén is, és arra kértek, ne adjuk fel a próbálkozást. Nagyon sok olyan ember hívott és írt, aki igazán meglepett, több himalájai mászó és tátrai hegymászó is buzdított és szerencsét kívánt” – mondta lapunknak Pál Zoltán.

A szlovákiai hegymászók sokat meríthetnek tavalyi tapasztalataikból. „Egy éve szűzen indultunk neki ennek a nagy kihívásnak, csak elméletben tudtuk, mire számíthatunk. Belekóstoltunk a falba. Bár a legkomolyabb résznek nem sikerült nekivágni,

sokkal több információnk

van, sokat láttunk a falból. Egy japán expedíció részletes leírásából is sok információt szereztünk, tisztán látjuk a feladat nehézségi fokát – magyarázta Pál Zoltán. – A legfőbb cél nekivágni a falnak, és feljutni a csúcsra, de a legfontosabb túlélni és visszajönni. Itt nem nagyon lehet hibázni, minden hiba komoly következménnyel jár. A cél: menni a határainkig, de azokat át nem lépni!”