A fapapucsos játékokon lobbant fel először az olimpiai láng

Amszterdam pályázott az 1920-as, majd az 1924-es olimpia rendezési jogára is, végül 1928-ban láthatta vendégül az ötkarikás játékokat. Ebben az évben lobbant fel először az olimpiai láng, a magyar himnusz pedig ötször is felcsendült.

Igaz, az olimpiai láng meggyújtása körüli rítus ekkor még nem alakult ki: nemhogy a világon, még Európában sem vitték körbe. Amszterdamban jelent meg az a hagyomány is, hogy a megnyitón a görögök vonultak be elsőként, s a rendező ország – ez esetben Hollandia – utolsóként. Ez volt az az olimpia, melyen először szerepeltek női atléták és tornászok, amivel érdekes módon sikerült kivívni IX. Pius pápa és az olimpiától távolmaradó Coubertin rosszallását is. A hölgyek eddig csak íjászatban, teniszben, golfban, korcsolyázásban, vitorlázásban, úszásban és vívásban indulhattak.

A harmónia olimpiája

Mi köze a fapapucsnak az amszterdami olimpiához? Egyrészt ez Hollandia szimbóluma, másrészt a házias béke jelképe, s a világháború által megtépázott Európának erre a békére igencsak szüksége volt. Ezért kapta az olimpia rendezésének jogát a háborúban semleges Hollandia, s így fordulhatott elő, hogy Németország versenyzői ismét visszatértek az olimpiára. A korszellemet jól jellemzi a következő epizód: Henry Pearce ausztrál evezős a negyeddöntő futamában azért állt meg, hogy „elsőbbséget adjon” egy vadkacsacsaládnak, mely keresztezte az útját. A kacsák elúsztak, Pearce pedig olimpiai aranyat nyert.

Botrány a megnyitón

A diplomáciai sikert viszont elhomályosították a rendezésbeli hiányosságok, melyek végigkísérték a holland rendezést. A francia atléták például távolmaradtak a megnyitóról, mert összeverekedtek a stadion őrével, emiatt majdnem haza is utaztak. Problémát jelentett az is, hogy a hollandok mindent az utolsó pillanatra hagytak. Az atlétikai stadion például még nem volt készen, mikor az amerikaiak és a kanadaiak már edzeni szerettek volna. A franciák is ide akartak volna bejutni, mikor egyik kísérőjüket orrba vágták. A kapkodás okozta a megnyitóhoz köthető másik botrányt is: a szervezők elfelejtettek egyeztetni I. Vilma királynővel, aki így Norvégiában nyaralt, mikor meg kellett volna nyitnia a játékokat. A pontozásos sportágakat sokat bírálták a „szubjektivizmus” elterjedése miatt: a részrehajló bíráskodás miatt többen azt javasolták, hogy a jövőben ne a versenyzők, hanem a pontozók tegyék le az olimpiai esküt.

Felemás magyar bokszsiker

Míg a vízilabdatorna döntőjében a „morbus olimpicus” (elbizakodottság, görcsös akarás, könnyelműség) miatt a magyar csapat vereséget szenvedett a németektől, Amszterdamban kezdődött egy később igencsak sikeres magyar olimpiai sportág, az ökölvívás karrierje. Első öklözőbajnokunk Kocsis Antal volt, aki az olimpiai aranyérmet magától Vilma királynőtől vehette át. Győzelmével Kocsis Európa-bajnoki címet is szerzett (magyarként szintén először), mivel ekkoriban az olimpián legjobbként szereplő európai ökölvívó nyerte el ezt a címet. Utolsó mérkőzése nem indult túl jól: a holdkórosságtól szenvedve egész éjszaka fel-le járkált a folyosón, s nem pihente ki magát rendesen. Ennek ellenére a döntőben legyőzte francia ellenfelét, s az évkönyvbe azt írta: „A trianoni szerződésért! Éljen Magyarország!” Sikere azért volt felemás, mert hazatérve nem kapta meg a neki kijáró megbecsülést. Munka nélkül tengődött, végül kénytelen volt kivándorolni: először Dél-Amerikában, majd az USA-ban kezdett profi karriert, ahol a világranglista negyedik helyéig jutott.