Rehabilitálják a vajat?

Évezredeken át az emberiség csak egyszerű gyakorlati megfigyelésekből gyarapíthatta tudását. A tejtáplálkozási ismeretek gazdagodása csak az utóbbi 300 évben, azon belül is a 19. század második felétől gyorsult fel.

Tudósok százai, ezrei munkálkodtak táplálkozási tudásunk gyarapítása érdekében, közülük a legismertebb a francia Louis Pasteur, a német Robert Koch és az ukrán Ilja Mecsnyikov volt. Az utóbbi volt az, aki megfigyelései, egyszerű vizsgálatai és logikai következtetései alapján összefüggésbe hozta a balkáni hegyi pásztorok hosszú átlagéletkorát a savanyú tej, a joghurt rendszeres fogyasztásával. Az „élet meghosszabbításáról” írt és 1907-ben kiadott könyve ma becses ereklye. Ezért és élete munkásságáért a kapta az orvosi Nobel-díjat. Mecsnyikov század eleji feltételezéseit a 20. század, és annak is a második felében végzett kutatások fényesen visszaigazolták és megalapozták a probiotikus tejtermékek nagy családját.

A tej és tejtermékek szempontjából különösen felbecsülhetetlen értékű táplálkozástudási gyarapodás annak köszönhető, hogy a tudósok szinte leltárszerűen megvizsgálták, hogy az emberiség fontos élelmiszerei milyen és mennyi olyan bioaktív hatóanyagot tartalmaznak, amelyeknek alapvető szerepük van az ember egészségének megóvásában, a betegségek megelőzésében és legyőzésében. E sokrétű, bonyolult és költséges kutatásoknak talán az a legfényesebb eredménye, hogy a földön lévő élelmiszerek közül a tej és termékei a leggazdagabbak az ún. bioaktív hatóanyagokban és ráadásul ismert, vagy újonnan feltárt technológiai kezelésekkel (pl. tejsavanyítás, sajtérlelés) azok még a tejhez képest is tovább gazdagíthatók. A tejtermékek a többi alapélelmiszerrel (sütőipari áruk, húskészítmények, zöldségek és gyümölcsök) összevetve a legkevésbé –vagy egyáltalán nem – nélkülözhetők, az emberek egyetlen életszakaszában sem mellőzhetők. A tejtermékek rendszeres fogyasztása fiataloknál és idősebbeknél egyaránt fokozza a szellemi frissességet és teljesítőképességet.

Az 1990-es évek kutatásai nemcsak arra a megállapításra vezettek, hogy a földön lévő élelmiszerek közül a tejtermékek leggazdagabbak egészségvédő hatóanyagokban, hanem arra is, hogy ez a megállapítás vonatkozik a tej összes alkotórészére, a tejzsírra, tejfehérjékre, tejcukorra, ásványi anyagokra és a vitaminokra egyaránt. Az új kutatási eredmények különösen jelentősek a tejzsír vonatkozásában, amelyet az elmúlt néhány évtizedben a koleszterin-propaganda a vádlottak padjára ültette. A tejzsír több előnyös tulajdonsága (legjobb emészthetőség, gazdag zsírban oldódó vitamin-tartalom, növekedést serkentő hatás, káros baktériumok gátlása, pusztítása, stb.) korábban is ismert volt. Az újabb kutatások azonban azt is kiderítették, hogy a tejzsír, a vaj öt igen hatékony rákellenes hatóanyag-csoportot tartalmaz, emellett közülük néhány gátolja az érelmeszesedést és erősíti a szervezet védekező rendszerét. Az eredmények láttán a tudósok ma már azt a kérdést is felteszik, hogy vajon mekkora szerepet játszott a rák világméretű terjedésében a vajellenes propaganda, a hatására világviszonylatban bekövetkezett drasztikus vajfogyasztási csökkenés. A válaszra úgy tűnik, még jó ideig várnunk kell. (i-TF)