Míg a családok egy része éhezik, mások pazarolnak az élelmiszerrel

Egy átlagos szlovákiai háztartás kiadásainak nagyjából a 20 százalékát fordítja élelmiszerek vásárlására, míg az uniós átlag ez esetben 14 százalék körül mozog – derül ki az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat felméréséből. Hogy nálunk jóval több pénzt fordítunk erre a célra a legtöbb uniós tagországhoz képest, az az elmúlt években látványosan megugró élelmiszerárak számlájára írható.

Szárnyaló infláció

Szlovákia ugyan már korábban is régiónk egyik legdrágább országának számított, az elmúlt években azonban a kétszámjegyű infláció miatt tovább romlott a helyzet. 

„Az élelmiszerek és alkoholmentes italok ára Szlovákiában a nyolcadik legmagasabb az egész Európai Unióban. Míg 2022-ben az árak ebben a szegmensben nem egész 2 százalékkal haladták meg az uniós átlagot, tavaly már 6,7 százalékkal. Magyarországon 5, Csehországban 7, Lengyelországban pedig 27 százalékkal olcsóbb az élelmiszer, mint nálunk”

 – mondta el lapunknak Eva Sadovská, a Wood & Company befektetési és tanácsadó társaság elemzője.

Mindezt figyelembe véve az sem csoda, hogy nagyjából minden ötödik család számára gondot okoz a rendszeres és megfelelő étkezés. Ez a probléma leginkább az egyedül élő időseket, az egy felnőttből és kiskorú gyermekekből álló háztartásokat és a sokgyermekes családokat érinti. Ez esetben is rosszabbul teljesítünk az uniós átlagnál, az Eurostat adatai szerint ugyanis az uniós háztartások csupán 9,5%-a nem engedheti meg magának a húsos ebédet vagy annak vegetáriánus változatát.

Nagy a pazarlás

Aki azonban arra gondolna, hogy a drágább élelmiszer spórolásra készteti az embereket, az nagyot téved. Sokan ugyan alaposan visszafogták a vásárlásaikat, akik azonban megengedhetik maguknak a költekezést, azok többsége ugyanolyan felelőtlenül bánik az élelmiszerrel, mint korábban. 

„A rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint Szlovákiában évente nagyjából 99 kilogrammnyi élelmiszerhulladék jut egy főre. Ennek a 67 százaléka a háztartásokban, a fennmaradó 33% pedig a cégeknél keletkezik. Ez az a hulladéktípus, amely – ha nem válogatják szét, és ezért hulladéklerakókba kerül – jelentős mértékben járul hozzá a környezetszennyezéshez és az üvegházhatású gázok kibocsátásához”

 – tette hozzá Sadovská. Szerinte az élelmiszerhulladék azonban nemcsak környezeti, hanem gazdasági probléma is. Egy átlagos szlovákiai lakos évente ugyanis 100–150 euró értékű élelmiszert dob ki.

Szelektált hulladék

Szlovákia nagy része már több mint három éve szelektálja a konyhai biohulladékot, az önkormányzatoknak ugyanis 2021. július 1-jétől ennek az esetében is kötelezően be kellett vezetniük a szelektív gyűjtést a lakosság számára. Az intézkedés célja, hogy ezt a típusú hulladékot minimalizálják, ha ugyanis hulladéklerakókba kerül, jelentős környezeti károkat okozhat. Sadovská szerint csak Pozsony, Kassa és Eperjes kapott mentességet és halasztást 2022. december 31-éig, ezekben a városokban ugyanis a vegyes települési hulladékból hőt és villanyáramot állítanak elő a hulladékhasznosító üzemekben. A települési szilárd hulladék elkülönített gyűjtése továbbra sem vonatkozik azokra a településekre vagy településrészekre, amelyek háztartásai a konyhai biohulladék 100%-át komposztálják.

Problémás gyűjtés

Hogyan oldották meg az önkormányzatok a konyhai hulladék elkülönítését és hasznosítását? 

„Bár a szlovákiai háztartások nem ellenzik a konyhai hulladék szétválogatását, mégsem válogatják szét teljesen. Így a konyhai biohulladék egy része továbbra is a vegyes hulladéknak szánt fekete kukákba kerül. Ugyanakkor a szelektált települési szilárd hulladék gyakran tartalmaz mikroműanyag-maradványokat, például a csomagolásból. Ez az oka annak is, hogy a drágán gyűjtött konyhai biohulladék nem mindig biogázüzemben vagy komposztálóban, hanem hulladéklerakóban végzi”

 – figyelmeztet Ján Chovanec, a Hulladékipari Szövetség (ZOP) vezérigazgatója, a Szlovákia hulladékgazdálkodásáról szóló fehér könyv egyik szerzője. Szerinte egyes településeken gondot okoz a feldolgozók hiánya, a biohulladékot ugyanis így gyakran aránytalanul messzire, akár több száz kilométerre szállítják, ami sem anyagilag, sem környezetvédelmi szempontból nem észszerű megoldás.

A Hulladékipari Szövetség mintegy 650 településből álló mintán végzett előzetes elemzéséből kiderül, hogy a vizsgált településeken tavaly mintegy 29,1 ezer tonnányi konyhai biohulladék keletkezett. Az egyes települések között azonban látványos különbségek vannak. Van ahol az egy főre jutó konyhai biohulladék 0,009 kilogramm, és olyan is, ahol ez eléri a 133 kilogrammot. Rendkívül alacsony, 1 kg/fő alatti mennyiséget összesen 118 település jelentett.

Szigorú szabályok

A Hulladékipari Szövetség szakértői szerint a háztartásokból származó biohulladék gyűjtésének a jelenlegi rendszere túlszabályozott, és nem veszi figyelembe a települések egyedi igényeit. A szakértők úgy vélik, hogy ez csökkentheti az egész rendszer hatékonyságát, ezért azt javasolják, hogy a szabályokat igazítsák hozzá az egyes régiók igényeihez. „A konyhai hulladék gyűjtésével és kezelésével kapcsolatos költségek az önkormányzatok hulladékgazdálkodásának a legdrágább tételei közé tartoznak. A konyhai hulladék gyűjtésének a legjobb rendszeréről szóló döntést ezért kizárólag az önkormányzatokra, a gyűjtő cégekre és a hulladékkezelő üzemekre kellene bízni” – véli Chovanec.