Nemesi kastély és apátsági uradalom

Jó lenne hinni abban, hogy a Túróc-völgy központi településén, a ma Gömörfalvának nevezett, két ősi településből – Harkács és Sánkfalva – mesterségesen összeolvasztott községben egyszer szebb napok virradnak az évtizedek óta pusztuló kastélyokra.

Gömörfalva

(Gemerská Ves)

Még dacolnak a falak az idővel, a Draskóczy-kastélynak szerencsére még teteje is van, de a jászóvári premontrei rend egykori uradalmi központja ma már menthetetlennek látszik.

Katolikus sziget

A Túróc-völgyben fekvő község a körötte lévő református vagy ágostai evangélikus vallású falvak közt erős bástyája a katolikusságnak. Ennek eredete messzi időkbe nyúlik. Tököly Gábor, a sajnálatosan korán elhunyt művészettörténész Gömöri kastélyok és kúriák című könyvében azt írja, hogy a jászóvári premontrei apátságnak már a 14. században jelentős birtokai voltak ezen az igen termékeny és szép vidéken. A mai település egyik őse, Harkács első írásos említése 1294-ből származik, amikor az Adorján nemzetség a birtokát a Ratk fiának, Pál comesnek adta el. Az Adorjánoknak V. István adományozta a korábbi várföldet. Az akkori Gömör megye központja, Sajógömör vára innen alig kétórányi gyalogútra van, emiatt is stratégiai jelentőségű. Minden bizonnyal már ezekben a korai időkben lehetett itt valamilyen udvarháza, erődített uradalmi központja mind a világi, mind pedig az egyházi birtokosoknak. Nagy valószínűséggel a ma még meglévő kastélyok ezekre az alapokra épülhettek. Helyüket gondosan választották ki annak idején, kellő távolságra a falut kerülő pataktól.

Egy kis építészettörténet

A nemesi lakot, amelyet Vay Alojzia építtetett, barokk-klasszicista stílusban húzták fel az egykori mesterek, valamikor 1770 táján. Körötte díszes park lehetett, amelynek ma már nyoma sincs. Az egyemeletes kastély kelet-nyugati tájolású, igen tekintélyes méretű vidéki uradalmi központ volt. Ez az uradalom a 18. és a 19. században a Draskóczy család birtokában volt. Utoljára a múlt század hetvenes éveiben végeztek itt állagmentést, akkor új tetőt kapott a kastély, de érzéketlen módon lebontották oromdíszét. A pusztulás nem állt meg, a belső terek sajnos tovább romlanak. Nyugat felé egészen az akkori szekérútig terjedt a régi térképeken is jól láthatóan ábrázolt kertje. A kert helyén ma középületek, udvarok vannak. A kastély urát, Draskóczy Sámuelt mint jól gazdálkodó urat tartja számon Fényes Elek egykori országleírása. Fényes azt is feljegyezte, hogy felmérése idején a faluban két vendégfogadó és pálinkaház is volt. A fogadókat a jászói apátság és az uraság működtette. S ha már említettük a jászóvári premontreiek birtokait, meg kell említeni, hogy az egyháznak főleg Sánkfala területén voltak jelentős birtokai, itt még vízimalmot is jelez a régi térkép. A leírások szerint a vidék igen bőven termő, gazdag. Az egyházi uradalmi központ építésének idejét is megőrizték a krónikák, 1768-ban készült el az akkor még csak egy tömbből álló, szintén kelet-nyugati tájolású épület, barokk-klasszicista stílusban. A bejárat kapujának ívén még ma is elég jól felismerhető a jászóvári premontrei apátság címere. Olyannyira gazdag volt ez a vidék, hogy 1826-ban az egyház két szárnyépülettel bővítette itteni uradalmi központját, egy dél-keleti és északi irányból zárt belső udvaros komplexumot alakítottak ki. Sajnos, ma már életveszélyes bemenni ide, a tető régen beomlott, a téglák lassan kirohadnak a falakból, minden az enyészeté lesz itt. Műemléki védettsége egyik épületnek sincs. Pénz sem lesz belátható időn belül a megmentésükre. Pusztulnak tovább. Nagy kár. Ha anno két fogadó is megélt itt, elgondolkodtató, hogy ma ilyen szomorú sorsuk legyen ezeknek az értékes épületeknek.