Lábik János kapta a Szent István-emlékérmet

Lábik János párkányi festőművész vehette át idén a Szent István-emlékérmet. A Szent István-díjat Kallós Zoltán erdélyi néprajzkutató és népzenegyűjtő kapta.

Párkány/Esztergom

A Szent István-díj és -emlékérem átadóját az esztergomi Vármúzeumban tartották. A díjat – amelyet 2002-ben Bihari Antal alapított – olyan személyek kapják, akik kiemelkedő tevékenységet végeznek a magyarságért. Az elismerés azoknak jár, akik a régióban kiemelkedő munkát végeznek a közösségért. Kallós Zoltán nem tudott részt venni az ünnepségen. A díjjal járó oklevelet a róla elnevezett alapítvány elnöke, Balázs Bécsi Gyöngyi vette át. „A díjat Kiss Rigó László püspök kíséretében személyesen viszem el Kallós Zoltánnak Erdélybe” – mondta Bihari Antal. Lábik János emlékérmét és az oklevelet Farkas Iván, az MKP alelnöke adta át.

Lábik János autodidakta festő, aki születése óta Párkányban él, de szellemi hazájának Esztergomot tartja, ahol iskoláit végezte és évtizedekkel később képzőművészkörben társakra lelt, akik befogadták és munkára ösztönözték. Később Párkányban ő is képzőművészeti kört alapított, és nevéhez fűződik a városi galéria megalapítása is. Művészetszervező tevékenysége összekapcsolta a szlovákiai és a magyarországi kulturális életet. Lábik János elsősorban tájképei által vált ismertté. Alkotásai a szlovákiai és a magyarországi galériák mellett fellelhetők csehországi, romániai, ausztriai, svédországi, izraeli, japán, ausztrál kiállítótermekben és magángyűjteményekben is. „Mindegyik alkotásában ott rejlenek gyermekkori élményei, ott rejlik természetszeretete, ragaszkodása a szülőföldhöz. E tájról elkalandozott ugyan a Tisza menti Mártélyra, a festői szépségű Dunakanyar tájaira, a Balatonhoz, olykor messzi tengerek partjára is elvetődött, s időnként bevette magát a zordon hegyormok közé. Elkalandozott, de mindig visszatért a Dunához, az Ipoly mentéhez, a Garam völgyéhez, a Nyitra folyó vidékéhez, hogy megfesse a számunkra oly kedves, lágy tónusú, szelíd, olykor pedig dinamikus vonalvezetésű, merész ecsetkezelésű, gazdag koloritú olajképeit, pasztelljeit, akvarelljeit” – fogalmazott Bárdos István művelődéstörténész.

Tavaly Pozsgay Imre egykori államminiszter, egy évvel korábban a szlovák állampolgárságától megfosztott Tamás Aladárné vehette át a díjat. Korábban Lech Walesa volt lengyel államfő (2014), Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke (2013), Makovecz Imre építész (2011), Egerszegi Krisztina olimpiai bajnok (2010), Béres József és családja (2009), Buzánszky Jenő és Grosics Gyula, az Aranycsapat tagjai (2007), Wittner Mária és Dosztál Béla, 1956-os szabadságharcosok (2006), Püski László és felesége (2005), Nemeskürty István (2004), Tőkés László, Duray Miklós (2003) és Orbán Viktor (2002) kapta meg a kitüntetést. Az emlékérmet tavaly Sinkó Gyula nyugalmazott iskolaigazgató kapta. 2014-ben Burián László esperesnek ítélte oda a kuratórium.