Holokauszt-emléknap a Selye János Gimnáziumban

Az emléknap célja nemcsak a megemlékezés volt, hanem a múlt teljesebb megértése, az empátia felkeltése.

Szlovákiában 2003-tól minden év szeptember 9. a holokauszt emléknapja az alap- és középiskolákban. Közös kötelességünk az áldozatokra való emlékezés, valamint a holokauszt ellen kiállók előtti tisztelgés. 2003 áprilisában a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója, Andruskó Imre kezdeményezésére iskolánk a Komáromi Zsidó Hitközséggel együtt holokauszt-emléknapot rendezett. A program célja az volt, hogy megismertesse a gimnázium tanulóit a vészkorszak történetével, valamint hogy a formális és informális oktatás módszereivel emléket állítson Komárom és környéke egykori zsidó lakosainak.

Azóta minden év szeptemberében emléknapot szervezünk. Több vendégelőadónk volt már, Izraelből, Magyarországról, többször járt nálunk a zsidó hitközség alelnöke, Dr. Novák Tamás vagy a Jókai Gimnázium történelemtanára, Beró László. Idén iskolánk udvarán gyűltek össze a 3. évfolyam diákjai, hogy közösen emlékezzenek meg az áldozatokról. A több mint háromórás emléknap célja nemcsak a megemlékezés, hanem a múlt teljesebb megértése, az empátia felkeltése s annak felismerése, hogy a holokauszt az egész emberiség számára hatalmas veszteséget jelentett, s ezáltal megakadályozzunk bármiféle népirtást, akárhol is történjen az a világban.

Diákjainkkal először a menházba mentünk, ahol már várt minket az előadó, Dr. Novák Tamás és a Paszternák házaspár, a hitközség elnöke és felesége. Novák Tamás előadásában bemutatta a komáromi zsidó menház rövid történetét, elmesélte, mi maradt az elhurcolt komáromi zsidó közösségből, zsinagógákból. A mikromúzeum megtekintése után átsétáltunk a zsinagógába, ahol a gyerekek dióhéjban betekintést kaptak a zsidó nép történelmébe, megismerték a zsidó időszámítást, ünnepeiket. Elsétáltunk a komáromi zsidó temetőbe is, amely az Aranyember utca és a Pozsonyi főút közti területet foglalja el. Az előadó igyekezett képet adni a zsidóság temetkezési szokásairól, összehasonlítva azt más vallások szokásaival. Majd közösen megnéztük a zsidó sírokat, neveket, sírfeliratokat, jelképeket a sírköveken. Visszatérve az iskolába a gimnázium aulájában egy rövid ismeretterjesztő filmet, A holokauszt szemeit nézték meg, a film megnézése után pedig Elek József történelemtanárral beszélgettek.

Ez a nap hangsúlyozta „az emlékezés és a tanítás kötelességét”. Az utóbbi pár évben különösen az iskolai oktatásban sokkal nagyobb figyelmet kap a holokauszt, mint bármikor korábban. Rendkívül nagy hangsúlyt kell helyeznünk a módszerre. Nemcsak a tananyag tartalma fontos, hanem maga a megközelítés is. Az áldozatokat a középpontba helyező megközelítések az egyéni sorsok bemutatására helyezték a hangsúlyt, hiszen az elérni kívánt azonosulás csak az egyes emberek történetének megismerésén keresztül valósulhat meg. Nálunk – ha írhatom így – a holokauszt oktatása gyökeret eresztett. Iskolánk célja, hogy diákjaink szembenézzenek a múlttal, nem bűntudatot, hanem felelősségtudatot akarunk ébreszteni. Miközben a diákok a holokausztról és más népirtásról tanulnak, rá kell ébredniük, hogy ilyen – emberek által elkövetett – bűntettek újra előfordulhatnak, ahogy ez megtörtént a zsidókkal, megtörténhet másokkal is.