Ártatlanul vádolták meg

Az ügy öt éve húzódik, és még mindig nem tudni, mikor, hogyan lesz vége. Az, hogy a bíróság bizonyíték hiányában felmenti, vagy jogerősen elítéli, egyformán lehetséges – mint ahogy bűncselekmény tanújából egyszerre vádlott lett. Pedig csak annyi a vétke, hogy egy bántalmazott idős ember segítségére sietett. Egy idős embert védett Az eset még 2009. május 25-én történt, Horváth Zoltán begipszelt lábbal ült a kádban, amikor azt hallotta, hogy a házukba frissen beköltözött Tibor Kovačič erősen ittas állapotban nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidja a magyarokat. Mire sikerült kikászálódnia a kádból, hogy kiszóljon neki az ablakon: errefelé ez nem szokás, addigra a részeg férfi eltűnt. Este fél tíz tájban Horváthék ismét hangokat hallottak a bejárat felől. „Édesapám és a volt feleségem épp a konyhában voltak, és amikor kinéztek az ablakon, az látták, hogy Kovačič szomszéd az utcán agyba-főbe veri a másik szomszédot, a hetven év körüli Takács Lajos bácsit. Szóltak nekem is, hogy nézzem meg, mi történik, és azt láttam, hogy a bicikliállványba verte az idős férfi fejét. Édesapám erre csak annyit mondott: megyek le. Nem hagyhattam, hogy egyedül menjen, négyszer operálták a hátgerincét. A begipszelt lábammal indultam vele kifelé, ám mire odaértünk, már csak azt láttuk, hogy Kovačič szomszéd eszméletlenül fekszik a bicikliállvány mellett. Két szomszéd nézte tisztes távolságból, senki más nem volt ott. Kovačič édesanyja azt vallotta a bíróságon, hogy mindent látott. A bántalmazott bácsit, akinek Tibor Kovačič eltörte az orrát, közben a lánya feltámogatta a lakásukba, valaki pedig hívta a mentőt és a rendőröket. Úgyhogy mi is hazamentünk, és tovább néztük a tévét” – emlékszik vissza a történtekre Horváth Zoltán. Vádemelés másfél év után Másnap a ház lakóit, köztük Horváthékat is kihallgatták a rendőrök – mindenki egyértelműen arról számolt be, hogy Tibor Kovačič rendszeresen belekötött a magyarokba. Többen látták azt is, hogy megtámadta Takács Lajost, és könnyű testi sértésért el is ítélték húsz hónap letöltendő szabadságvesztésre. Azt senki nem látta, őt ki hagyta helyben, ezért lepődött meg az egész ház, amikor Kovačič másfél évvel a történtek után, 2010 őszén Horváth Zoltán ellen tett feljelentést. „Azt állította, először Takács Lajos bácsi kötött bele, azután én, és a begipszelt lábammal rugdaltam. A kihallgatás közben vált számomra világossá, hogy ez az ötlet akkor születhetett meg a fejében, amikor fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen. Gondoltam, a rendőrök végzik a dolgukat, ha feljelentett, ki kell hallgatniuk, de az meg sem fordult a fejemben, hogy komolyan veszi ezt a sok zöldséget. Meg voltam győződve arról, hogy a vizsgálatot hamarosan lezárják” – reménykedett Horváth Zoltán még a Kovačičcsal való szembesítést követően is. Nem így történt. 2011 tavasztától folyamatosan tárgyalta a bíróság a két ügyet, az egyikben Tibor Kovačič volt a vádlott és Horváth Zoltán tanúként szerepelt, a másikban a vádlottból sértett, a tanúból pedig vádlott lett. Az, hogy a nem épp fedhetetlen előéletű Kovačičnak csak akkor jutott eszébe, ki rúgta fejbe gipszelt lábbal, amikor Horváth Zoltán ellene tanúskodott, senkinek nem tűnt fel. Mit láthattak a vád tanúi? „Ma már meggyőződésem, hogy mindenki azon dolgozott, hogy az ügy ne azzal érjen véget, Szlovákiában egy szlovák megint megvert egy magyart. Mivel ezt letagadni nem lehetett, megtoldották azzal, hogy viszont utána szegény szlovákot még jobban megverte egy magyar!” – mondja keserűen Horváth Zoltán. Minden oka megvan, hogy így lássa a dolgot, hiszen sem a rendőrség, sem a bíróság nem fáradt azzal, hogy ellenőrizze Tibor Kovačič állításait. A tárgyaláson két tanú vallott Tibor Kovačič mellett: az anyja, meg a testvére. Horváth Zoltán mellett pedig az összes szomszéd, de ez sem volt elég. Először ugyan első fokon felmentették, de Kovačič ezt megtámadta és a Nagyszombati Kerületi Bíróságra került az ügy. Az újra visszaadta a Dunaszerdahelyi Járásbíróságnak, ahol ugyanaz a bíró, aki előzőleg felmentette Horváth Zoltánt, 2013. október 9-én négy év letöltendő szabadságvesztésre és 3036,60 euró pénzbírságra ítélte. Horváth Zoltán megfellebbezte a döntést és új ügyvédet keresett a kirendelt helyett. Marián Zányi vállalta a képviseletét és 2013 karácsonya előtt fellebbezést nyújtott be, amelyben felhívta a bíróság figyelmét, hogy a vizsgálat során nem tisztázta, mikor érkezett a helyszínre a sértett édesanyja és a nővére. Állításuk szerint ugyan látták, hogy Horváth Zoltán bántalmazta Tibor Kovačičot, de a többi tanú egybehangzóan azt vallotta, csak akkor értek oda, amikor a sérült már a földön feküdt. A Horváth Zoltán mellett tanúskodók vallomásait, melyek szerint a vádlott akkor érkezett a helyszínre, amikor a sérült már a földön feküdt, a bíróság nem vette figyelembe. Azt a tényt is figyelmen kívül hagyta, hogy az állítólagos sérült vallomásai egymásnak is ellentmondanak: először azt állította, elölről érte az ütés, majd, hogy hátulról támadták meg. A kritikus napon erős alkoholos befolyásoltság alatt volt, provokálta az embereket, ezért más is megtámadhatta. Az elsőfokú bíróság nem tisztázta azt sem, mely tanúk elfogultak és kik elfogulatlanok – ellenkező esetben arra a következtetésre jutott volna, hogy a vádlott bűnössége nem bizonyított” – állt a fellebbezésben, amelyet a Nagyszombati Kerületi Bíróság csaknem másfél évig tanulmányozott. A vádló nem jelent meg Idén tavasszal végre elhatározásra jutott és érvénytelenítette a járásbíróság döntését. Az ügyet visszaadta újratárgyalásra, és azt javasolta, a tanúvallomásokban fellelhető ellentmondások miatti kétség esetén a vádlott javára döntsön, vagy tartson helyszíni vizsgálatot. Mostanáig ez nem történhetett meg, mert a vádló és tanúi sem a júniusi, sem a szeptember 16-i tárgyaláson nem jelentek meg. Közben kiderült, a Kovačič családban mind a három testvér börtönviselt – a Horváth Zoltánt vádló Tibor és két lánytestvére is. Az a húga, aki állítása szerint látta, hogy Horváth Zoltán verte agyba-főbe a bátyját, most is börtönbüntetését tölti, onnan fogják elővezetni a bíróságra. Mivel Tibor Kovačič és anyja sem jelent meg az idézésre, nem kizárt, hogy harmadszorra ők is rendőri kísérettel érkeznek. A bíró mostanáig nem nyilatkozott arról, milyen következtetéseket vont le abból, hogy a vádló és tanúi még csak azzal sem fáradnak, hogy kimentsék magukat, míg a vádlott törvénytisztelő állampolgárként minden tárgyaláson ott van. De remélhetőleg legalább elgondolkozott Kovačičék szavahihetőségén. Tény ugyan, hogy a felmentéssel a saját elmarasztaló ítéletét kellene megcáfolnia, de ez sem kell, hogy fejtörést okozzon neki, hiszen legelőször ő is ártatlannak találta Horváth Zoltánt, aki az igazságosságban ugyan öt év múltán már rég nem bízhat, de abban még mindig reménykedik, hogy öt keserves év után végre befejeződik az ügy. És ha elégtételt nem kap is, mert nem kaphat, legalább nyugalmat talál.