Áj népi hagyománya – egy doktori disszertáció témája

A kelet-szlovákiai község Árvalányhaj nevű vegyes kórusa közel harminc évvel ezelőtt, 1987-ben alakult. Alapítója, Kalász Valéria 2001-ig vezette az együttest, majd Červený Éva vette át a stafétabotot.

Áj

A kórus vezetője lapunknak elmondta, a hagyományőrzés jegyében főleg áji és a környékbeli falvak népdalaiból állítják össze repertoárjukat, ám más tájegységek dalait is éneklik. Eddigi legemlékezetesebb fellépésük Budapesten volt, ahol Vargyas Lajos Egy felvidéki falu zenei világa – Áj, 1940 című népdalgyűjteményét kiadták. Vargyas Kodály Zoltán tanítványaként került kapcsolatba Ájjal, amikor a budapesti egyetem néprajzi intézetének gyakornokaként a Pátria lemezsorozat felvételeihez kezdte összegyűjteni és felkutatni az akkori hagyományos paraszti énekeseket és dalaikat. 1941-ben doktori disszertációként, ugyancsak Kodály ajánlására, feldolgozta e kis község teljes dallamkincsét. Az Áj falu zenei élete eredetileg több kisebb kötetben jelent meg, a teljes kiadásra 2000-ig kellett várni. Ekkor adták ki a mintegy 1100 oldalas hatalmas monográfiát. Maga a népzenekutató, folklorista, aki szép kort ért meg, hét évvel élte túl az eseményt; időközben – 2006-ban – a község díszpolgárává avatta. Mindig szívesen járt ide vissza, s az itteniek is szívesen látták. Az idegeneknek büszkén mutatják a házat, amelyben megszállt, s Lajos bácsi budapesti temetésén ott voltak az ájiak is.

Az Árvalányhaj éneklőcsoport tagjainak nemcsak a közös éneklés a legkedvesebb időtöltése, hanem a dalok felkutatása, összeválogatása, betanulása is. Az előadandó népdalokat az évszakok vagy a régi, hagyományos falusi tevékenységek szerint válogatják csokorba, így a közönség megismerheti, mit énekeltek eleink aratás, cséplés, farsangolás, andrásolás vagy kukoricafosztás közben. Az együttes tagjainak többsége a „civil életben” is tartja a kapcsolatot, sajnos, a mindennapi munkavégzés során az emberi kapcsolatok ápolására ugyanúgy egyre kevesebb időt tudnak szánni, mint a hagyományőrzésre, mely mindannyiuk szívügye. A nehézségek ellenére ezen a téren sincs ok a szégyenkezésre, hisz az együttes korábban szép eredménnyel mérette meg magát a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedőn, melynek a csoport vezetője, Červený Éva szólistaként mostanság is rendszeres résztvevője. Ő bronzsávos minősítéssel büszkélkedhet, de az együttest hallhatta a közönség egyebek mellett a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is.

Az áji Árvalányhaj vegyes kórus sajnos ugyanazzal a problémával küzd, mint az ország jó néhány hagyományőrző együttese – az utánpótlás hiányával. A fiatalok, ahogy Červený Éva fogalmaz, „tudják, hová tartoznak, honnan jöttek, kik voltak a felmenőik, de nem foglalkoznak velük”. Ennek ellenére a csoport szeretné legalább azon a színvonalon folytatni a munkát, amelyet az elmúlt évtizedekben megszokhatott tőle a közönség, sőt az sem kizárt, hogy a jövőben lehetőség nyílik egy saját album kiadására is.

Legközelebb a szőlőskei Szőlőfürt együttest mutatjuk be.