Adventi kalendárium: A nagybetűs Csoda

adventi kalendar 6

Gyerekkoromban mindig vártam a decembert. Különleges hónap volt. A készülődés ideje. A rend ideje.

Lehullott az első hó. Gyönyörűen szikrázott a napsütésben. Édesapám megtanított korcsolyázni. Megsütöttük a finom süteményeket. Rendet raktunk a lakásban és vártunk. Vártuk a Csodát. 

Vártuk, hogy az angyalok elhozzák a karácsonyfát, amit a szüleim mindig nagy gonddal éjjel feldíszítettek, hogy mi, gyerekek reggel meglepődjünk és elhiggyük, hogy a Csoda köztünk van. 

Talán gyermekként ez volt a legszebb. Aztán eljött a Jézuska, ami az ajándékokat jelentette. Persze én már előtte néhány ajándékot kikutattam, de erről senki nem tudott, és azóta is nagy titok övezi. A ropogó hóban elsétáltunk az éjféli szentmisére, ahol édesapám kedvenc dalát, az Ó gyönyörű szép titokzatos éjt… vártam a leginkább. És boldogok voltunk… 

Aztán nagyobb gyermek lettem, majd felnőttem... 

„Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.” Müller Péter 

Azt hiszem, Müller Péter gondolatai jellemzik leginkább a családom felnőtt karácsonyait. A meghittség, a szépség, a szeretet mellett mindig volt könny, szomorúság is a karácsonyban. Az összetartozás és a hiányérzet egyszerre jelent meg Szenteste a karácsonyfa körül. És talán ez így van rendjén. Az élet így rendelte. A Sors így hozta. A mákos kalács viszont ugyanolyan finom volt, a lencseleves, a majonézes krumplisaláta, a rántott hal sosem hiányzott az ünnepi asztalról. 

De már nem kutattam ki az ajándékokat, sőt, már annyira nem is vártam a Jézuskát. Mert sokkal fontosabb lett nagymamám karácsonyi áldása, sokkal jobban örültem unokaöcsém boldog arcának, aki még elhitte, hogy a Jézuska hozta az ajándékokat, és nem felejtem el, amikor nővérem Angliából hazatérvén újra velünk énekelte a Mennyből az angyalt. 

Akkor mit jelentenek számomra az ünnepek? 

A nagybetűs Csodát, ami megjelenik a kézzel készített mézeskalácsban, az ajándékok becsomagolásában, a bejgliben, az éneklésben, a mosolyban, az ölelésben, a könnyekben, a nevetésben, a hálában, az imában, a ragyogó szemekben, a hóesésben, a fényben és az emberekben. 

Ollé Krisztina, Tsízió Diákszínpad vezetője

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?