Adventi kalendárium: Karácsonykor egy kisgyermek érkezését várjuk

Nálunk az egyik legszebb ünnep a karácsony volt, izgatottan vártam az ünnepi estét, Jézuska eljövetelét, aki az akkori meggyőződésem szerint a karácsonyfát hozta. Halvány emlékeim szerint egy alkalommal sikerült meglesni édesapámat, amikor karácsonyfát csempészte be lakásunkba. Felejthetetlen emlékeim közé tartozik az ünnepi vacsora, amelynek része volt a vacsora előtt az alma felvágása, amit a családfő annyi részre vágott, ahányan ültünk az asztalnál, illetve mézzel édesített ostya, a lencseleves és a rántott hal.

A vacsora után hangzott fel az ablak alatt kántálók éneke. Hozzánk hagyományosan a szomszédaink jöttek énekelni. Ezt követte az éjféli misére hívó harangszó, amire a szomszéd faluba kellett elgyalogolni. Gyermekkorom olyan emlékei ezek, amire ma is szívesen emlékezem. Ezért, amikor megnősültem, családot alapítottam, feleségemmel ezeket a szokásokat igyekeztem átmenteni. Emelte az ünnep fényét, amikor az unokánk megszületett. Ahogy cseperedett, minden évben egyre színesebb, egyre változatosabb lett az ünnepünk.

A régi hagyományok mellett újakat is teremtettünk. Például az asztal körül ülve mindenki felidézte az elmúlt évben vele történt eseményt, kiemelve, hogy mi érintette meg legjobban és miért, vagy kiért ad hálát. Az unokám, amikor 5. osztályba járt, karácsonyra a család minden tagjának írt egy mesét, ez volt az ajándéka. Mindenki a saját meséjét olvasta fel. Sokat nevettünk, de voltak olyan részek, amikor könnyekig meghatódtunk. A családunk tagjai ebben az évben készülhetnek karácsony estére egy szép karácsonyi verssel, dallal, vagy történettel.

Karácsonykor egy kisgyermek érkezését várjuk. Tárjuk ki szívünket őszintén, tisztán örömmel, és akkor biztosan szép lesz az ünnepünk. Bízom benne, hogy egy dolog a mi családunkban sem változik, az előttünk álló karácsony is a békének, az örömszerzésnek, a családi együttlét melegének az ünnepe lesz. Felejthetetlenül szép emlékek voltak azok az évek is, amikor az ünnepi asztalnál ott ült három kisgyermekem, ma már felnőtt az unokám is.

Varga László helytörténész, volt gimnáziumi tanár