Jókai-emlékév: tanulságok Jókaitól a mai diákoknak (Tóth Ivett gondolatai)

Az első találkozásom Jókaival – így visszagondolva – nagyon érdekes volt. Még alapiskolás koromban, nagyjából nyolcadikosként láttam a Névtelen vár filmváltozatát. Ez keltette fel az érdeklődésemet. Kíváncsi voltam, ki lehetett ez az író, aki ilyen érdekes témát dolgozott fel. Fiatal lányként tehát kifejezetten a romantika világa fogott meg.

Aztán a középiskolában kezdtem el valójában Jókait olvasni, akkor már bővebben foglalkoztunk az életével. Viszont azt is be kell vallanom, hogy akkoriban nem nagyon szerettem a szövegeit, mert túl soknak éreztem a leíró részek mennyiségét. 

Ezt ma már teljesen máshogy veszem, és a diákjaimat is próbálom arra ösztönözni, hogy a leírásokat ne csak átfussák, hanem olvassák el figyelmesen, mert nagyon-nagyon sokat adhatnak nekik.

Dunaszerdahely mellől származom, de most már közel 30 éve lakom Komáromban, és így teljesen más szemmel olvasom Az arany embert, hiszen tudom, mennyi helyi vonatkozással találkozhatunk ebben a regényben. A diákjaimat is próbálom arra rávezetni, hogy így, nyitott szemmel próbálják olvasni ezeket a műveket. Ilyenkor ők saját maguk lehetnek az olvasottak alapján kialakított „filmnek” a rendezői, szereplői és akár statisztái is.

20 évvel ezelőtt talán egy kicsit könnyebb volt tanítani Jókait, nem éltünk még ennyire virtuális világban, és sokkal több diák szeretett olvasni. Nyitottak voltak az újdonságok iránt is. Nemcsak az akkori ifjúsági regényeket olvasták, hanem ugyanúgy a „kötelezőket” – bár ezt a kifejezést nem nagyon szeretem, mert ez a diákot visszarettenti a szövegtől.

Ma már nagyon sok helyen megtalálják akár a „kötelezők” rövidített változatait vagy akár a részletes tartalmukat, úgyhogy nehezebb dolga van a magyartanároknak. Viszont próbálom „eladhatóvá” tenni az irodalmat. Akár az írók magánéletéből is próbálok olyan részleteket kiemelni, amelyekből a diákok is látják, hogy ők is hús-vér emberek voltak, s őket is nagyon sokszor ugyanazok a hétköznapi problémák foglalkoztatták, mint a mostani embereket. Jókai így lehetne akár egy mai híresség is.

Vannak olyan szövegrészletek, motívumok, amelyekre rendszeresen rávezetem a gyerekeket. Ilyen például Az arany emberből a kettős élet témája. Ezzel kapcsolatban a másik dolog Midász király kincse, amivel a diákok érdeklődését is fel lehet egy kicsit csigázni. Hiszen minden, amihez Tímár Mihály hozzányúlt, az a kezében arannyá változott. A mai világból nézve azt mondhatnánk, ő egy nagyon jó magánvállalkozó volt... Ám mégsem a pénz jelentette neki a boldogságot! Hanem inkább a magánéletében, az egyszerű szerelemben találta meg azt, visszavonultan a világtól. Ez talán jó példa a mai fiatalság számára is – vagyis nem minden a külcsín, a csillogás, hanem valójában az a fontos, hogy az ember elsősorban saját magával legyen megelégedve.

Tóth Ivett, 
az Eötvös Utcai Alapiskola (Komárom) magyar szakos tanárának gondolatai

(A Magyar Országgyűlés és a Kulturális és Innovációs Minisztérium 2025-öt Jókai Mór-emlékévvé nyilvánította, így tisztelegvén a 200 éve született író előtt. A jublieumhoz kapcsolódva február folyamán (mivel az író ebben a hónapban született) irodalmárok, művészek, művelődésszervezők, kutatók és más szakmák képviselői osztják meg a Jókaival kapcsolatos gondolataikat az Új Szó felületein.)