A karácsonyi időszakból sok szép élmény jut eszembe. Gyermekkoromban Restály Mihály volt a plébánosunk Nádszegen. December 24-én reggel szinte mindig ott voltam díszíteni a templomot. Sokan összejöttünk fiatalok és segítettünk, nagy élmény volt számomra, hogy az alsóbb ágakat ránk bízták a magas fenyőfákon és mi díszíthettünk. Nagyon nagy szeretettel és élvezettel foglalatoskodtunk ezzel. A plébános úr nekünk, gyerekeknek és a hölgyeknek is hozott át mindig valami édességet, teát, rágógumit. Szép élmények voltak ezek!
Adventi kalendárium: Áldott karácsonyt kívánok szeretettel minden kedves olvasónak!
Nálunk a családban a karácsonyfa-díszítés általában december 23-án este szokott megtörténni. Édesapám nagy gondossággal állította be a fát a házba, és amióta vannak emlékeim a karácsonyról, mindig együtt díszítettünk. Édesanyám a sütéssel, főzéssel volt elfoglalva. Akkoriban már a legtöbb helyen a karácsonyfa az első szobába szokott kerülni, hogy az utcáról az emberek lássák a kivilágított fát. A mi hálószobánk nem elöl volt, hosszú parasztházunk volt még. Gyerekként én is szerettem volna, hogy a karácsonyfa elöl legyen és jól látható, de édesapám azt mondta, hogy a karácsonyfának ott kell lenni, ahol megéljük a napjainkat. Nem azért van a karácsonyfa, hogy mások lássák. Akkor ezt még kicsit nehezen értettem meg.
A vacsora előtt imádkoztunk, a felnőttek ezután koccintottak, majd a családfő jókívánságai következtek, és az ünnepi vacsora. Az ajándékokat csak a vacsora után szabadott kibontani. Mivel nem voltunk anyagiakban tehetős család, ezért az ajándékok legtöbbször a szükséges dolgok voltak mint például cipő, pulóver, papucs, vagy pizsama. Játék nem nagyon volt, de nem is kellett, minden szépnek tudtunk örülni.
Az ajándék kicsomagolása után megérkeztek az unokatestvérek és mentünk mendikálni, azaz kántálni. Nagyon vártuk már ezt ez estét! Amikor elénekeltük a karácsonyi éneket az ajtóban, a bebocsátás előtt jöttek a kérdések a házigazdától, amire nekünk válaszolni kellett. Addig nem kaptunk bebocsátást. A kérdések így hangzottak: Honnét jöttél? A válasz: Betlehemből. Ki született ott? A válasz: A kis Jézus. Mi a neve? A válasz: Emánuel.
E válaszok után bemehettünk a házba. Majd a kántálás után mentem ministrálni az éjféli szentmisére. Mikor már nagyobbak voltunk, harmonikával mentünk csoportban és énekeltük a Csendes éjt a családoknál az éjféli szentmiséig. Szülőfalumban, Nádszegen sajnos már nem annyira erősen él ez a hagyomány, mint az én gyerekoromban, de hála Istennek, azért még mindig van hagyománya a mendikálásnak.
Juhos Ferenc verbita atya, Isteni Ige Társaság missziósrend
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.