Megérdemelnénk a nyugalmat

Most nemcsak a szeretetről, a szépségről és a lelki békéről van szó, hanem az ország jövőjéről, a jövőnkről is, ami jelen pillanatban nagyon bizonytalan és veszélyes. Több mint nyolcmilliárdan vagyunk a bolygónkon. Az élet feltételei folyamatosan szigorodnak, a természet forrásai szűkülnek, a fogyasztás pedig egyre nagyobb. Nőnek a termelés költségei, többet fizetünk mindenért. 

Itt vannak a nyakunkon az értelmetlen, rettenetes, pusztító háborúk is. Ezek óriási értékeket falnak fel a világ évi gazdasági teljesítményéből, ami sok nélkülözőnek segíthetne ínséges állapotán. Ezen kellene változtatni. Csakhogy azok, akik mindezen változtathatnának – az országok vezetői –, sajnos sokszor nem ezzel foglalkoznak, hanem halmozzák már alig felmérhető vagyonukat. 

Az egyes kontinensek országaiban nő az emberek elégedetlensége. Érthetően azok tiltakoznak, akik nem élnek jól, hiszen alapvető szükségleteiket sem tudják kielégíteni. Sok országban az ügyeletes hatalmak nem a polgárok érdekeit tartják szem előtt, távolodik a valóság a lehetőségtől. A lakosságot megfélemlítik, és a tiltakozásukat is megakadályozzák. Ez különösen érvényes a volt szocialista országokra, ahova mi is tartozunk. 

Szlovákia országos menedzsmentje rossz állapotban van: a törvényhozó hatalom döcögősen működik, a legnagyobb közméltóságok akármikor nyugodt szívvel mennek több napra más országokba, sőt más kontinensekre is tárgyalni – nem is tudja a lakosság, miért –, miközben itthon egymást falják fel a politikusok. Az égető helyzetek megoldása persze mindig elmarad. Például amikor az egészségügyben kiéleződött a helyzet, a köztársasági elnök három napra Rómába ment, a kormányfő pedig a minisztereivel egy repülőnyi vállalkozóval Brazíliába repült. Csak ők tudják, miről tárgyaltak. 

Egy karácsony előtti közvélemény-kutatás adatai szerint a lakosság kétharmada elégedetlen az ügyeletes hatalom munkájával. Nem csoda! 

Hogy milyen lesz a folytatás az új esztendőben, nem tudjuk, de sejthetjük. A múltat megváltoztatni nem lehet, ám a múltat tisztelni kell. 

2025 első napjaitól az utolsóig legyünk jók egymáshoz, dolgozzunk a szakmánkban becsületesen, és csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér, hogy ne csalódjunk! Olyan kort élünk, amikor be kell húzni a nadrágszíjat. Volt már sok nehéz helyzet régebben is, most a konszolidációs megszorításokat is át kell vészelnünk. A nehéz napokon is vezessen minket a szeretet! 

Boldog új évet mindenkinek!