Van példa erre is, arra is

A hazai magyar iskolákban a tanár részéről a tegezésre és a magázásra is találunk példát. Mindenhol a belső szabályzat vagy egyszerűen csak a kialakult gyakorlat vezeti a tanárokat abban, tegezik-e vagy sem diákjaikat.

„Pedagógusaink nagy része magázza a tanulókat – árulta el lapunknak a tornaljai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója, Galo Pál Vilmos. – Megfigyelhető ugyanakkor, hogy az idősebb tanárok, ahol már nagyobb a korkülönbség, inkább a tegezést választják.” Az igazgató szerint valami olyasmi van ez utóbbi gyakorlat hátterében, hogy az idősebb, így aztán tapasztaltabb tanerő úgy érzi, megengedheti magának az egyoldalú tegezést – a tegeződés egyébként is közvetlenebb légkört képes teremteni. A tornaljai gimnázium fiatalabb pedagógusai zömmel magázzák a diákokat, kivétel persze itt is akad. Galo Pál Vilmos szerint ugyanis különbség mutatkozik a nyolcosztályos és a hagyományos, négy évfolyamos gimnázium gyakorlatában. Az iskolában működik ez is, az is. A diák tíz-tizenegy évesen kerül a nyolcosztályos gimnáziumba, ebben a korban törvényszerű, hogy a tanár letegezi. A tegezést érthető okokból általában később sem váltja fel a magázás, vagyis a nyolcosztályos gimibe járókat mindvégig tegezik a tanárok, hiszen már aránylag kicsi koruktól ismerik őket. Más a helyzet a négy évfolyamos gimnáziumban, ahová tizenöt évesen kerülnek a jelentkezők. Mivel nincs meg az előző esetben említett kötődés, a magázódás válik mindennapossá, magyarázta lapunknak az igazgató. Szerinte tizenöt-húsz éve sokkal gyakoribb volt, hogy középiskolákban magázták a növendékeket, ma már ez mintha kevésbé jellemző. „Nekem úgy tűnik, jelenleg legalább annyi iskolában tegezik a fiatalokat, mint ahányban magázzák.

A Lévai Magyar tanítási Nyelvű Egyházi Gimnáziumban is magázzák a diákokat, tájékoztatott Hajtman Béla igazgató. A belső szabályzat így írja elő. „Az előző helyen, ahol tanítottam, a pedagógusok tegezték a tanulókat, így mikor ide kerültem, időbe tellett megszoknom, hogy a diákokkal magázó viszonyt kell kialakítanom. Mára azonban mindez természetessé vált számomra” – mondta lapunknak. A lévai egyházi gimnázium növendékei számára megszokott, hogy tanáraik magázzák őket. „Ha vendégek jönnek az iskolába, felajánljuk számukra, hogy maguk döntsék el, tegezve szólítják-e meg tanulóinkat. Egy részük alkalmazkodik, egy részük pedig, például azok a költők vagy írók, akiket egy-egy iskolai kulturális rendezvényre hívtunk meg, nem tartja fontosnak a magázást” – magyarázta az igazgató. Ő maga nem híve annak, hogy a tanár megengedje diákjainak, hogy tegezzék. A fiatal tanárok körében szerinte biztosan nagyobb gyakorisággal fordul elő az ilyesmi, fűzte hozzá. Egyébként szerinte nevelés, illetve intelligencia kérdése, hogy a diák visszaél-e a felkínált tegeződés lehetőségével vagy sem. (-cz-e, opkm)