Tök nélküli tökfőzelék s mind, mi spenót

„Nagyon szeretem a csokit, a mindenféle édességeket...” Varró Dániel nevével már több ízben is találkozhattak az Új Szó olvasói. Ő az a budapesti fiatalember, akinek huszonkét éves korában jelent meg a Magvető Kiadónál Bögre azúr címmel egy nagyon bájos verseskötete, melyben rögtön az első ciklus azt a címet kapta: „tavaszi leves, tészta, mák”. Félreértés ne essék, nem szakácskönyvről, nem is étkekről szól a strófa, ám mindenképpen ízeket idéznek e versek, hangulatok ízeit. A cukrászdában, ahol beszélgetünk, s közben majszoljuk a Szamos-szeletet, azt mondja nekem a költő, hogy nem tud ám ő érdekesen az étkezésről beszélni.

Miért, talán nem szeretsz enni?

Mindig nagyon szerettem enni, meg most is, és ezért szomorú is vagyok, mert nagyon sokáig ez nem nagyon volt baj. Nyilván sokat mozogtam, most meg, hogy sokat vagyok otthon, és nem nagyon mozgok, ez pocakilag is kezd megmutatkozni.

Komolyan? Hát húzd fel a pólód, fotózzuk le! Tibor, figyelj!

Isten őrizz! Inkább beszélek róla. Szóval, mindig nagy örömömet leltem az evésben, tudom értékelni azt, ha valami nagyon finom, sőt lelkendezem: jaj, de jó, jaj, de jó! Úgyhogy szoktak is csodálkozni rajtam, mennyire nagy öröm az nekem, ha egy jót eszem.

És hogy volt ez nálatok a családban? Édesanyád főzött, vagy menzára jártál...

Végig menza, de nekem sose volt bajom a menzakajával, mindig mindent megettem. No meg a különböző nagymamáim – pontosabban mind a kettő – is főztek mindig, különösen az egyik tudott nagyon emlékezeteseket, édesanyám pedig a hétvégeken, a mai napig.

Akkor beszélgessünk kicsit a nagymamáról. Részletezd!

Ő olyan klasszikus nagymama volt, amilyennek az ember a nagymamákat elképzeli, hogy még kenyeret is sütött óbudai lakótelepi kis lakásában. Szörpöket készített, süteményeket sütött, nagyon finom volt a zserbója, lekvárt főzött, szóval minden olyasmit, amit az ember elvár egy nagymamától. Erről a nővérem tudna többet mesélni, mert őt tanította a nagyi pogácsát sütni, ő sürgött-forgott ott körülötte mindig. Én kisfiú voltam, magában a készítési folyamatban nem vettem részt soha. Ezért aztán nem is nagyon tudok erről mit mondani, csak azt hangsúlyozhatom, hogy nagyon-nagyon finomakat készített.

Konkrétan?

A kelt tésztái azok, amelyek bennem mélyebb nyomot hagytak, meg a zserbó.

Mi a kedvenc ételed?

Hát..., nem tudom. Ez nagyon nehéz kérdés! Az embereknek szokott lenni ilyen?

Hajjé! Nem is egy.

No csak azért, mert szerintem ez változó. Kiskoromban például a Gundel-palacsinta meg a rántott sajt volt a mindenem sokáig, de aztán mindig van valami újabb ízmeglepetés, ami miatt nem állíthatnám, hogy ez vagy az kimondottan a kedvencem volna. Például bemegyek egy étterembe, véletlenszerűen rendelek valamit, s rájövök, hogy az, hú, milyen finom, ilyet még nem ettem... ĺgy aztán állandó kedvencem nem is lehet. De hogy egy kicsit konkrétabb is legyek, és közelítsek a témához, inkább a mártásos ételeket szeretem, a csehes ízeket, a knédlit például. Vagy a marhahúst valamilyen finom mártással...

Tehát vegetáriánus nem vagy.

Nem, az egyáltalán nem. Nagyon szeretem a mindenféle húsokat köretekkel, ami alatt értem inkább a gombócokat meg a mártásokat, mert a sült krumplit például nagyon nem szeretem. A rizst sem.

A reformkonyha nem érintett meg valahogy?

Nem igazán, pontosabban egyáltalán nem. Viszont én szeretem a gyorséttermi kajákat is, nincsen velük semmi problémám. Sőt! Általában szeretem az olyan helyeket, ahol nem kell nagyon integetni a pincérnek, nem kell rendelni, hanem úgy csöndeskén el lehet vegyülni, le lehet ülni, aztán békén hagynak, nem kell sokat kommunikálni.Mint most itt velem, ugye? De nem hagylak még békén, csöndeskén (vegy)ülni, tessék velem kommunikálni, mert ország-világ láthatott a televízióban, amikor is Vámos Miklósnak kávét főztél.

Azt muszáj volt.

Tényleg, megitta?

Meg, szegény. Teljesen korrektül.

Mást nem főzöl?

Nem jellemző. Talán inkább csak afféle alapdolgokat, mint mondjuk a rántotta. Tehát olyasmit, amit úgy összeüt az ember magának.

És a barátnőd?

Ügyesebb nálam, ő inkább szokott. De nyilván az is szempont, hogy kevés az idő, ami meg van, azt sajnálja az ember főzésre pazarolni, így inkább szoktunk félkész áruból étket készíteni, értem ez alatt a zacskós és mirelit dolgokat. Nagy főzéseket ritkán ejtünk meg. Olyan van, hogy meghívnak minket a barátaink vacsorára, mondjuk, születésnapomon, aztán ha nekik van születésnapjuk, akkor mi hívjuk meg őket. ĺgy aztán egy évszakban egyszer összeszedjük magunkat, s megpróbálunk valamit főzni, de akkor se mindig sikerül. Ám hangsúlyozom, ezek nagyon különleges alkalmak, csak úgy magunknak nem vetemednénk ilyesmire, nincs olyan főzőtudományunk.

S van-e a sült krumplin kívül valamilyen étel, amit kimondottan nem szeretsz?

Talán a tökfőzelék. Igen, azt nagyon nem szeretem. Pedig amúgy a főzelékeket kimondottan kedvelem. Például a spenótot, látod, azt mondhattam is volna, hogy a kedvencem! Meg minden, ami spenótos. De a tökfőzeléket, meg valószínűleg magát a tököt nem. És érdekes, hogy a menzán azt is megettem, ott minden olyan semleges volt, nem különösebben sok ízű, a tökfőzeléknek sem volt meg a tök jellege. De a házi készítésűt, amelyben tényleg, tetten érhetően, felismerhető formában benne is van a tök, azt már kevésbé.

Akkor te a tök nélküli tökfőzeléket szereted!

Igen, meg az ilyen pépes, felismerhetetlen dolgokat. Azokat igen.

Gyümölcs, zöldség?

A gyümölcsöt kimondottan nem szeretem, illetve nagyon kevés, amit szeretek. Ez valószínűleg öröklött dolog, mert a nagymamám is így van ezzel, meg az unokatestvérem ugyanarról az ágról. Ő a gyümölcslevet sem issza meg, tehát hozzá képest én még nagyon jó vagyok. A déligyümölcsöket megeszem, de mást nemigen, meg a nyers zöldséget sem szeretem, az uborkát, paradicsomot kimondottan kerülöm.

Mit szól ehhez a szervezeted? Szintetikus vitaminokat szedsz, vagy hogy vagy ezzel?

Nem szedek. Nyilván összejön ebből-abból, jut a szervezetembe máshonnan, mert külön problémám még nem volt emiatt. Nem hiszem, hogy hiányozna.

Ha hiányozna, lehet, hogy szeretnéd is! Majd megveszekednél egy paradicsomért.

Elképzelhető, sőt valószínű. Bár egy kicsit komikus most elképzelnem, ahogy veszekszem meg a paradicsomért.

Cukrászdába kérted a találkozót, nem pediglen zöldségeshez. Talpraesett vagyok, ha ebből azt a következtetést vonom le, hogy az édességet nem veted meg?

Igen, csak gratulálni tudok. Nagyon szeretem a csokit, a mindenféle édességeket, pudingokat, kis desszerteket. Majszolom is őket szinte szünet nélkül, nyilván emiatt is hízok.

Inni mit szeretsz?

Sörös vagyok alkoholilag, otthon meg általában szörpöt iszom ásványvízzel. Na! Mondtam én, hogy nem vagyok érdekes.

Tudod mit? Ezt bízzuk az olvasókra.