Spenót

Vannak emberek, akik például egyáltalán nem szeretik a spenótot. Teljességgel hiányzik belőlük a spenót iránti szimpátia. Hiába baráti unszolás, édesanyjuk jámbor szekírozása, ők hajthatatlanok maradnak. Nemet mondanak a spenótra.

Ezek szomorú emberek. Erős depresszív hajlam lakozik bennük, ösztönösen ódzkodnak mindentől, ami búsan bugyborog. Az ő szemükben spenót és mélabú egymásnak testvérbátyjai.

Csakugyan létezik kapocs spenót és mélabú között, ezt egy 1924 telén kisóhajtott vers felütése is fényesen bizonyítja:

„Nagy, méla bánat alvad a szivemben,

a tányér fenekén meg a spenót...”

Egyébként utóbb a versben a rímhelyzetbe taszított spenótra a hajolt, a hajót és a derót szavak csengenek rá. Rendjén van ez így, noha említhetnék költőket, akiknél előbb rímelne a spenótra a spinét, mint ez a másik három. De hetvenhét évvel ezelőtt, úgy látszik, másféle rímekre járt rá a költőlegények ujja, mint manapság.

E helyt a spenótnak azt az aspektusát nem szándékozom számba venni, ami a ferdeszájú Popeye tengerésznek duplamuszklit eredményezett. Mi, kérem, egy duplamuszkli, amikor a szív legbentibb rezdületei vannak terítéken? Hanem valami mégis a begyemben van, és én sehogy se bírom kipiszkálni onnét.

Minek két név egy főzeléknek? Ezt tessék nekem megmondani. Parajfőzelék, olvasom az étlapon. Vegyünk két doboz mirelit parajt – utasít a szakácskönyv is. Nem tetszik nekem ez a pökhendiség. Amúgy is maszatos valami ekörül a paraj körül. Én azt gyanítom, hogy ennek a parajnak súlyos múltbéli bűnök nyomják a lelkét. Nem is élte túl a rendszerváltást a rákoshegyi Paraj utca. Tessék csak utánanézni, azon frissiben lecsapott rá az utcaátnevező hatóság.

A minap betelefonáltam ebbe a televíziós vetélkedőbe, hátha megkérdezik tőlem, milyen nemzetiségű volt Fortinbras, aztán megprezentálnak tízmillió forinttal. Maga Vágó úr vette föl a kagylót. Üdvözlöm, mondta, Vágó István vagyok, ön ennek és ennek a műsornak a telefonszámát hívta, hallani fog egy kérdést, négy válaszlehetőség közül kell választania, telefonkészüléke nyomógombja segítségével prüntyögje be a helyes válasz betűjelét. Izzadó tenyérrel szorongatom a kagylót, míg kis magamat a kérdéstől való félelem szorongatja. Mi lesz, ha elbukom? Az ellógott ikebanával, a hetedikben átsakkozott fizikaórákkal hogy számolok el akkor?

Végül Vágó úr elsuttogja a kérdést:

„Miből készül a parajfőzelék?

A) sóskából

B) spenótból

C) borsóból

vagy

D) kelkáposztából”

Tessék ehhez hozzászólni. A spenót mint műveltségi kérdés. Idáig jutott, kérem, e legvigasztalanabb főzelék a földön.

(Friss irodalmi húsok, Pallas Stúdió, 2001)