Sorsfordító ételek

Az első életmentő étel egy leves volt. Egy Menesz nevű rabszolga főzte az időszámításunk előtti 3. évezredben az ókori Egyiptomban. Ellopta a fáraó egyik tyúkját, megfőzte, de megenni már nem tudta: elfogták, bilincsbe verték, és a levessel együtt az uralkodó elé hurcolták. Meg is büntették volna, ha a fáraó a fazékból áradó illatot megérezve, azt nem mondja: kóstoljuk meg! Ezek után a bűnöst konyhafőnökké nevezte ki.

Az első perec

is sorsfordító volt, ugyanis megmentette feltalálójának életét. Sváb ember volt az illető, Friedernek hívták. A sváb havasok szélén fekvő kis faluban, Altenrietben élt pék büszke is volt rá, hogy a neuenrieti gróf vele készíttette a fehérkenyerét. Egyszer szörnyű éhínség sújtotta a városkát és a környékét. Az évekig tartó szárazság során kimerültek a takarmánykészletek, és újabb termésre sem lehetett számítani. Frieder sem tudta már, honnan szerezzen be lisztet, hogy legalább a családját eltarthassa. Végül cselhez folyamodott: a gróf kenyeréhez használt lisztet mésszel pótolta ki. A gróf gyanút fogott, és elküldte az őrségét a pékhez, aki inkább színt vallott, mivel félt a kínzástól. Láncra verve elhurcolták, és a vártömlöcbe vetették. Ott halt volna meg, ha a helybeli öregek tanácsa kegyelmet nem kér péküknek. A gróf úgy döntött, ad még egy esélyt Friedernek, de csak egy feltétellel: süssön neki olyan kalácsot, melyen háromszor süt át a nap.

Nem könnyű feladat, még egy ravasz svábnak sem. Emberünk egy tésztatekercset olyan alakúra formált, hogy három nyílás maradjon rajta. Amint a gróf megpillantotta a remekművet – ez volt az első perec –, elnevette magát, és szabadon engedte a péket.

A nápolyi halászok szegénylepénye

Habent sua fata libelli (a könyveknek megvan a maguk sorsa) – tartotta a római közmondás. Az Örök Városnak sokáig be kellett érnie ezzel a bölcsességgel, mert azt az ételt – az olasz pizzát –, amelynek, mint látni fogjuk, szintén megvan a maga sorsa, évszázadokig hírből sem ismerték. A mostanság a földkerekség legnépszerűbb gyorsételének számító kerek tésztaétel a nápolyi halászok szegénylepénye volt. Itália más tájain azért nem ismerték, mert a fekete bivaly, melynek tejéből a mozzarella sajt készül (márpedig ez a hozzávaló a pizza napoletana titka), egyedül Nápoly környékén volt honos Itáliában. Ennek ellenére a pizza – igaz, már nem a nápolyi – ma a világ legnépszerűbb és legelterjedtebb gyorsétele. Karrierje hasonlatos a hamburgeréhez. Amerikában először 1892-ben Ohio piacán német kivándorlók árusították a Hamburgból való falatot, azaz a hamburgit. Ma már minden kontinensen tudják, hogy a divatos éhségcsillapító elkészítése, tömeges gyártása egyszerű, fogyasztása úgyszintén: nem kell bajlódni szálkákkal, csontokkal, jószerivel rágni sem kell, evőeszköz-használatot nem igényel, gyorsan bekapható.

A leghíresebb magyar torta a dobos, egy szakács sorsát fordította jobbra. A névadó, Dobos C. József ínyesmester soha nem volt cukrász – szakácsként, csemegekereskedőként és ételkreátorként alkotott nagyot –, hírnevét mégis egy torta alapozta meg, amely (dobostortává köznevesülve) azóta is az ő nevét viseli. Az 1884-ben megalkotott gasztronómiai műremekbe a beletöltött vajkrémet – bármily hihetetlenül hangzik is – szintén ő találta ki, addig ugyanis a cukrászok nem ismerték ezt a típusú tölteléket.

Newman mártása

Az édesanyja révén magyar származású Paul Newman többet keres Newman’s Own névre hallgató mártásával, mint filmjeivel. A Hollywood veteránjának számító bálvány, aki jövőre ünnepli aranylakodalmát, 1982 óta gyárt és forgalmaz élelmiszereket. A filmsztár nevével és arcmásával forgalmazott dresszing, a Newman’s Best salátaöntet sokmilliós bevételének jó részét jótékony célra fordítják, így ezek a sorsfordító ételek ezrek életkörülményeinek javításához járulnak hozzá.