NYÁRI TIPPÜNK

Tóth Krisztina: Világadapter

Az élet apró dolgaira, a váratlan érzelmi hullámokkal nehezen megbarátkozó ember helyzetére, illetve a sors szeszélyeire érzékeny szerző mostani kötetében sem tagadja meg költői önmagát, a tőle megszokott egyediséggel választ magának témát az élet-halál-játék tárgyköréből és nyelvet az élet-halál-játék tárgyköréhez. A veszteség, a kiszolgáltatottság, az időbe kódolt és emiatt az embert folyvást körülvevő, alattomban megkörnyékező múlás a különleges nyelvi leleménnyel és gazdag ritmuskészlettel megírt versekben az emberi tapasztalás lírai kivonatát adja. „Apám a kisszobában/hánykolódva/csalja anyámat:/egész éjjel a/halállal fetreng.” „Háttal nekem az esti járdán,/azt, aki nincs már, mintha látnám:/mindegyik ő.” Az igazán vallomásos hangvételűre sikeredett kötetnél nehéz nem észrevenni, hogy Tóth Krisztina, ami az arányérzéket illeti, bámulatos akrobatamutatványt hajt benne végre, emellett vigyáz arra, hogy az intimitás ne torkolljon túlzott személyességbe, ne lépje át a szerző és olvasó között húzódó láthatatlan határt. Ha a nyári lebegés nem hagyná, hogy a földön maradjunk, Tóth Krisztina könyve jó értelemben véve visszahúz minket, hogy szilárd talajt érezzünk a talpunk alatt. Földi pályára állít, realizál. Vérbeli költő. (Ayhan Gökhan)

Magvető Könyvkiadó, 2016