Mi rejtőzhet az üstökösben?

A Deep Impactet a tervek szerint helyi idő szerint ma hajnalban kellett indítani hat hónapos utazására a floridai Cape Canaveral űrközpontból. 431 millió kilométer megtétele után ér az üstökös nyomába, ahol leválik róla az Impactor (becsapódó) nevű szerkezet. A leválást követően a miniűrszonda mintegy 37 000 kilométeres óránkénti sebességgel becsapódik az üstökös magjába, ahol 4,4 tonna TNT-nek megfelelő robbanást idéz elő. A becsapódás felsérti az üstökös felszínét, és hatalmas, több emeletes ház mélységű, egy futballpálya nagyságához mérhető, 14 emeletes épület méretének megfelelő mélységű krátert váj az üstökös magjába. ĺgy feltárulnak az égitest mélyebb rétegei, és hozzáférhetővé válnak a bolygórendszerünk születése óta érintetlenül maradt rétegek.

Az üstökösök anyaga bolygórendszerünk kialakulásának korai szakaszából származik, így a bolygók születésekor fennálló körülmények nyomait őrzi. Amint azonban pályájuk újra és újra a Nap közelébe hozza őket, felszíni anyaguk átmelegszik, felszínükről por és gázanyag áramlik ki a világűrbe, kialakítva ezzel a látványos csóvát. A 4,5 milliárd éve érintetlen részek tehát az üstökösök mélyebb rétegeiben találhatók, amelyhez eddig még egyetlen űrszonda sem tudott hozzáférni.

A Deep Impact már két hónappal érkezése előtt megkezdi a tudományos méréseket. Még érintetlen állapotában is feltérképezi és megvizsgálja az üstököst, különös tekintettel a magból kiáramló gázcsóvákra.

A szerkezet fedélzeti kamerái egészen az utolsó pillanatig fényképezik a felszínt és továbbítják az adatokat a Földre. Ezzel az üstökösmag felszínének olyan finom részletei is kivehetővé válnak, amelyhez hasonlót a „szokásos“ megközelítő űrszondákkal sohasem fogunk látni.

Az anyaszonda biztos távolból szemléli az izgalmas eseményeket. A becsapódáskor mintegy 8600 kilométerre lesz az üstökös magjától, s úgy módosítja pályáját, hogy nem sokkal a robbanást követően elrepüljön a felsértett terület felett. A becsapódás helyét úgy választják ki, hogy a jelentős mennyiségű kidobott törmelék a Nap megvilágításába kerüljön. A kozmikus tűzijáték így földi távcsövekkel is látható lesz, sőt a Chandra-, Spitzer- és Hubble-űrteleszkópok is a Tempel-1 üstökös felé fordulnak majd, hogy megvizsgálják s a becsapódáskor kirepülő törmeléket és gázokat. A Deep Impact spektroszkópiai mérésekkel állapítja meg az üstökös felszínének, valamint a kráter aljának és a kiáramló gázok kémiai összetételét. Jelenlegi ismereteink szerint az üstökösmag forgási periódusa 41 óra, így az űrszonda csupán a felét tudja majd alaposan feltérképezni. Ezért a megközelítés után mintegy háromnegyed órával „visszapillant“, s megvizsgálja az üstökös másik, addig még nem látott oldalát is. A szakemberek szerint elképzelhető, hogy a kráterből gázkiáramlás indulhat be, mivel az üstökösök anyagának nagy részét illóanyagok alkotják, amelyek a lökés hatására gázcsóvaként robbanhatnak ki a felszínből. Az űrszonda a becsapódást követően még egy napig vizsgálja az üstököst. (origo, mti)