Perelj a hűs éjszakákért!

Ez a világ csak a pénzből ért. A klímaváltozásért az emberi tevékenység a felelős. Ebből következik, hogy milliárdnyi embernek kellene egyszerre perelnie hatalmas összegekre az üvegházhatásért leginkább felelős mamutvállalatokat, politikusokat és magánszemélyeket, hogy nagyobb legyen az esélyünk a túlélésre.

Alapvetés, hogy mindenkinek joga van az egészséges élethez. Amikor az üvegházhatás nyomán az éjszakák is olyan forrókká válnak, hogy alig tudunk aludni, és pihenés nélkül fordulunk a másnapba, amikor a levegő-, víz- és talajszennyezés már olyan súlyos, hogy hosszú távon, maradandóan károsítja az egészségünket, amikor az egyre intenzívebb viharok drámai pusztítást okozhatnak a termésünkben és az ingatlanjainkban, amikor új kártevők és betegségek, invazív fajok jelennek meg környezetünkben a megváltozott éghajlat miatt, miért ne lehetne jogunk kártérítést követelni? Perelhetnének akár a családalapítás előtt álló fiatalok is a még meg nem született gyermekeik nevében, akik élhetetlenebb Földön fognak felnőni.

Elsősorban nem nekünk, európaiaknak lenne jogunk a bíróságokhoz fordulni, de milliárdnyi ember él a Földön, akik őszintén mondhatják, hogy az ő életvitelük aligha járult hozzá a klímaváltozáshoz. Szinte láthatatlan az ökológiai lábnyomuk, nem termelnek fejenként havonta többmázsányi, nem lebomló szemetet, nem használnak luxusingatlanjaikhoz irdatlan mennyiségű áramot és gázt, nem ülnek nyakra-főre repülőre. Ugyanolyan természetközeli az életmódjuk, mint az őseiké volt. Kellene pár milliónyi ügyvéd, aki világszerte képviseli a közös ügyüket. Ha az Egyesült Államokban olyan bugyuta esetek miatt lehet milliódolláros kártérítést nyerni, amiért a használati utasításban nem tüntették fel, hogy „A mikro nem hajszárító, ne tedd a vizes csivava kutyusodat a fürdetés után a készülékbe!”, akkor az ilyen fajsúlyos, az emberiséget alapvetően érintő ügyben miért ne lehetne jogorvoslatot kérni?

Kiket lehetne perelni? Azokat a mamutcégeket például, amelyek kitermelték a Föld gyomrából a gigantikus mennyiségű kőolajat, földgázt, vagy milliószám gyártják a nagy fogyasztású gépkocsikat, vagy tömegével termelik a már az óceánokban is országnyi szigeteket képező műanyagot. Azokat a kőgazdagokat, akik még étterembe is a magánrepülőjükkel járnak és kisvárosnyi energiát égetnek el óriásjachtjaikon. Azokat a politikusokat, akik nem hozták meg a szükséges, legalapvetőbb szabályozásokat, törvényeket sem. A sort kötetnyi hosszan folytathatnánk. 

Miért kellene magunknak perelnünk? Azért, mert a kormányzatok, nemzetközi szervezetek eddig érdemi hatások nélkül léptek fel ímmel-ámmal a környezetszennyezés ellen. A rövid távú politikai cél mindig is elnyomta, és ezután is el fogja nyomni az emberiség hosszú távú érdekeit. (Biztosan nem fogják büntetőadókkal sújtani azokat, akik a választási kampányukat támogatják…) Persze, az is képtelenség, hogy milliónyi ügyvéd egyszerre összefogjon a közös ügy érdekében világszerte, és egy pertársaságba hozzon össze milliárdnyi felperest. Ha pedig mégis összejönne, az alapjaiban rengetné meg a fogyasztói társadalmat, amelyben élünk. Akkor meg az lenne a baj...

Elég lenne talán egy precedensértékű próbaper is, hogy világossá váljon: azok a milliárdok is elszenvedik a klímaváltozás pusztító hatásait, akik önmaguk nem járultak hozzá a Föld forrósodásához. Minden egyes köbméter szén-dioxiddal, amit a nagyfogyasztók a maguk luxusáért a légkörbe juttatnak, mások életét teszik nehezebbé. Ez igazságtalan, ráadásul fenntarthatatlan is. Egyetlen, az átlagembert szimbolizáló felperes életén keresztül tételesen bemutathatnánk egy ilyen per során, milyen sokféle, konkrét kárt okoz számára a klímakatasztrófa, miközben alig van befolyása a változásra. A kártérítés nagysága viszont kijózanító lehetne, főleg milliárdos szorzóval, hogy aztán formálódhasson végre egy, a klímaváltozás mérséklését is célzó, igazságos teherviselés.