Magbarlang világvége esetére

A Svalbard Nemzetközi Magbarlangot az Északi-sark közelében, a Spitzbergák szigetcsoporton építik 120 méter mélyen egy hegy belsejében. A munkálatok, melyeket a norvég kormány támogat, márciusban kezdődnek, és a tervek szerint 2008-ban már fogadják is az első magszállítmányokat. A mínusz 18 fokos hőmérsékletű barlangba 3 millió magminta fér el, és még akkor is bőven fagypont alatt marad a hőmérséklet, ha a hűtőberendezés leáll, a magvak így több évtizedet is kibírnak, egyes fajták pedig akár száz évig is élhetnek mindenfajta emberi közreműködés nélkül.

A magbankot a Föld növényvilágának változatossága felett őrködő alap, a Global Crop Diversity Trust működteti majd, és a Spitzbergákon tárolt magvak képezik a hasonló nemzeti intézmények aranytartalékát is. Cary Fowler, a szervezet titkára a BBC brit közszolgálati műsorszóró társaság honlapján megjelent beszámoló szerint elmondta: „Ez is a barlang egyik fontos funkciója, hiszen a Fülöp-szigeteken például nemrégiben egy tájfun következtében megsemmisült az egész készlet, és ilyesmi bármikor előfordulhat akármelyik magbankkal.“ A barlang elsőszámú funkciója azonban mégis az, hogy a Földön élő növényfajok túlélése világméretű katasztrófák – atomháború vagy éppen meteorit-becsapódás – esetén se kerüljön veszélybe.

A tervezők ezért alapos mérlegelés után választották ki a barlang helyét: „Az elképzelhető legszörnyűbb forgatókönyv alapján kiszámítottuk, hogy ha a déli- és az északi-sarki jégtakaró is elolvad, a kiválasztott hely még 200 év múlva is a szárazföld része lesz.

Ezen kívül is mindent igyekeztünk számításba venni, például a földrengésbiztonság problémáját, és végül a Spitzbergák tűnt az ideális helynek“ – mondta el Fowler. Az építkezés befejezése után a barlang önműködő lesz, évente egyszer pedig egy munkatárs ellenőrzi majd, hogy minden rendben van-e. „Ha az ember a világvége esetére tervez valamit, akkor, ugye, nem nagyon érdemes emberi közreműködésre hagyatkozni” – mondta Cary Fowler.