ĺZLIK – NEM ĺZLIK

Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.

Végh László étteremtulajdonos:

A legfinomabb halat Szardíniában ettem, bronzínónak hívják, ez sóban sült hal. Az összes fogás finom volt abban az étteremben, ahol mi étkeztünk, de ez a minden fűszer nélkül, csupán a sóban megsütött hal egyenesen fantasztikus volt! Ez az elkészítési mód jól kihozta a hal ízét, mégsem volt sós, hanem olyan érdekes, szinte jódos, mint ahogyan az ottani levegő is egészen más. Ez az étel is utánozhatatlan.

A legrosszabbat pedig Romániában ettem még a szocializmus ideje alatt. Megálltunk valamilyen étteremben útközben, s rántott szeletet rendeltünk. A húst agyonégetett zsírban sütötték ki, azonkívül hideg volt és kemény, szóval minden olyan merénylet nyomát magán viselte, amit egy szakács csak elkövethet vele. Egyetlen darabot tudtam belőle bevenni a számba, úgyszintén a kásás rizsből is, s ezekután a társaság összes tagja kenyérrel ütötte el az éhét. (malév)