KONYHANYELVŐR

Feltűnő, hogy a farsanggal kapcsolatos szavaink között alig található ősi magyar szó. A farsang bajor–osztrák eredetű, a farsangkor legáltalánosabban fogyasztott fánk szót az erdélyi szászok nyelvéből kölcsönöztük, ennek palóc megfelelőjét, az egyre gyakrabban használt pampuskát a szlovák nyelvből. A bál szavunk francia–német eredetű, s jelentése valamiként a szexualitással volt kapcsolatban, a benyomott közepű fánk pedig alakjával sugalmazta ugyanezt. A karnevál szót az olasz nyelven is olvasó Csokonai ismertette meg velünk, hiszen komikus eposzának főhősét Carnevalnak nevezte. A karnevál szót ezért a nyelvészek olasz eredetűnek vélik, és többféle magyarázata is létezik; a legismertebb szerint a karnevál jelentése „Hús (étel), Isten veled!” Csakhogy a karnevál szokása Velencéből terjedt el ugyan, de nevét már a Kr. e. IV–I. századból származó nyelvemlékek is őrzik. Hihetőbb magyarázat ezért, hogy a karnevál szó jelentése „a napisten újból jön”, és eredetileg a tavaszi napfordulót ünnepelték meg a jelmezes felvonulással és az azt követő bállal.