Jóllakni nagyböjtben

Az ĺzvilág gazdasszonya, Czafik Rozália ez alkalommal böjti ételeket készített nekünk. Férje, Laci bácsi, aki egyébként főztjének főkóstoló mestere is, nagy nosztalgiával emlegette gyermekkora szegényes ételeit: „Igen szerettük a kőttést, többet is ér az bármilyen flancos cukorkánál, és jól is lehet lakni vele.” Rózsi néni el is készítette sorra mind. „Ősrégi ételek ezek, ma már nem is ismerik őket. Meg az igazat megvallva, nem is szeretik” – mondja nevetve, s hozzáteszi, bár ő soha nem is szerette. „Én inkább húsos vagyok, de a nagyböjtben csak ilyeneket ettünk. Szegény világ volt, sose jöjjön vissza!”

Egy biztos, a csírákból, darákból készült böjti étkek igencsak laktatóak, s nem emelik az ember koleszterinszintjét, a vérnyomását. Akik negyven napon át csak ilyeneket fogyasztottak, azoknak biztos nem volt szükségük mindenféle fogyó- meg tisztító kúrákra, nem kellett költeniük zsírégető tablettákra, s nyugodtan nekiülhettek a húsvéti sonkának meg főtt tojásnak, amikor annak jött el az ideje. (gy)

Aranygombóc ezüstlével

Egy kisebb kiflit apróra fölmetélünk, egy jó evőkanál fagyos zsírt felforrósítunk, megpirítjuk benne a kiflidarabokat, és keverünk még hozzá 30 dekányi kukoricalisztet. A megsütött kiflit meg a lisztet leforrázzuk, hogy olyan sűrűségű legyen, mint amikor zsemlegombócot készítünk. Ebből az alapanyagból kis gombóckákat formálunk, és lobogó vízben kifőzzük őket (kb. 15 percig). Azután ugyanannyi tejet öntünk hozzá, mint amennyi a víz, pici sóval, cukorral ízesítjük, fölforraljuk, s a gombócokkal tálaljuk.

Kőttés

Valamikor minden háznál kéznél voltak ezek az egyszerű alapanyagok, ma már én is csak a szerdahelyi bioboltból tudtam beszerezni, annyira nincs.

1 kilogramm rozsot és 25 deka búzát jól megmosunk, összekeverjük és langyos vízre tepsire helyezzük. Naponta meg kell nedvesíteni, hogy ne száradjon ki. De vigyázat! Nem állhat alatta a víz, mert akkor megbugyvad, megbüdösödik. ĺgy nyolc nap alatt szépen kicsírázik.

Mikor már színe is van – meg fogják látni, milyen szép, mennyire életet sugárzó: a rozs piros, a búza zöld –, akkor húsdarálón ledaráljuk.

A kapott masszához annyi meleg vizet öntünk, hogy ellepje, hogy amolyan híg főzelék sűrűségű legyen.

Sűrű szitán átdolgozzuk, átpasszírozzuk. Én teszek bele 3-4 szem porrá zúzott szacharint is, hogy édesebb legyen. Cukrot nem szabad, mert attól kemény lesz.

Ezután sima kenyérliszttel összekeverjük, annyival, hogy sűrű főzelékszerű masszát kapjunk. Legjobb benne a rozsliszt, de az már nincs.

Fogjuk a száraz nádat – hogy egy kicsit haza is beszéljek, legjobb a dunai, ezt itt, ni, Laci bácsi hozta nekem tegnap –, és a két görcs között elvágjuk. Azért ott, mert a görcsnél zár, s ha azt rajta hagyjuk, nem engedi ki a levegőt. Rövidebb darabokat vágunk belőle.

A masszát beleöntjük egy tepsibe. Igaz, hogy manapság már rozsliszt nincs, de van teflonbevonat, s az ilyen tepsi azért jobb erre a célra, mert abba nem ragad bele a kőttés.

Hogy ne keletkezhessenek légbuborékok, beleszurkáljuk a nádszálakat, jól kivezetik a levegőt. Máskülönben az egész kifutna a tepsiből.

A legmagasabb fokozaton sütjük jó sokáig, addig, amíg el nem párolog belőle minden nedvesség.

Görhöny

1 kilogramm átszitált finom kukoricalisztet kb. 1 és fél liter fölforralt tejjel elkeverünk, pici sót teszünk bele, ebbe is lehet egy kis szacharint dobni, hogy édesebb legyen, és letakarva, meleg helyen egy éjszakát állni hagyjuk. Legjobb a radiátor mellett, valamikor az ágy végében a dunna alatt szokták melengetni.

Másnap annyi sima liszttel dolgozzuk össze, hogy krumplikása sűrűségű legyen.

Beledolgozunk 3-4 deci olvasztott zsírt, ettől puhább lesz a tésztája. Mert amúgy olyan kemény az a tészta, hogy csak úgy bök!

Kizsírozott tepsire simítjuk, és előmelegített sütőben nagy lángon pirosra sütjük. Olyan laktató, hogy egész nap el tud lenni vele az ember.