Lángos, a legmagyarabb street food

Nincs olyan magyar ember szerintem, aki ne hallott volna már a magyar lángosról. Mai napig élesen él előttem a kép, amikor nagyanyám az úgynevezett kiskonyhában vágta háromszögekre a tésztát, s a közepét is picit bevágta. Igaz, hogy nem hagyományos kör alakú lángosforma volt, de rengetegszer ettük bableves mellé, akárcsak a sós lepényt. Halomszámra készült, s nem győztük mártogatni olykor a tejfölbe.olyan magyar ember szerintem, aki ne hallott volna már a magyar lángosról. Mai napig élesen él előttem a kép, amikor nagyanyám az úgynevezett kiskonyhában vágta háromszögekre a tésztát, s a közepét is picit bevágta. Igaz, hogy nem hagyományos kör alakú lángosforma volt, de rengetegszer ettük bableves mellé, akárcsak a sós lepényt. Halomszámra készült, s nem győztük mártogatni olykor a tejfölbe.

Az Agroinformon megjelent idén egy cikk a lángosról, s abban azt írják, az eredete a török hódoltság idejére vezethető vissza, így a törököknek köszönhetjük, ahogyan a töltött paprikát és a kávézás elterjedését is. A törökök és persze az elődeink is a lágy, kelt tésztából készítettek lángost a kenyér sütéséből visszamaradt részekből.

A meglehetősen nagy múltú pékáru mára nemcsak egy hétköznapi étel fokhagymával, tejföllel és sajttal, hanem egy igazi kuriózum, amit bizony nem kevés turista kóstol meg egy-egy szezonban. Viszont ugyanúgy, mint egyes hamburgerek esetében, a lángosnál is túlzásba lehet esni a különböző feltétekkel, amik elvehetik a „lángos-varázst”, ha nem tudjuk, mit is kell benne keresnünk.

A lángos elkészítésének számos módja van. Valaki friss élesztőre esküszik, egyesek a szárítottat preferálják. Néhányan tejfölt is kevernek a tésztába a dagasztás során, s még nem is beszéltünk arról, hogy tejben vagy vízben futtatjuk fel az élesztőt, vagy hogy olajban, esetleg zsírban sütjük ki a korongokat. De egy biztos, ahol egy recept bevált, azt generációkon keresztül viszik tovább.

Az viszont szemmel látható, hogy az évről évre változó étkezési trend, a különböző konyhaművészeti remekek keveredése utolérte a lángost is, tehát a fokhagymás, a sajtos és a sajtos-tejfölös mára már kevésnek bizonyulhat a kínálatban. Az utóbbi időben volt már szerencsém kóstolni gíroszos, bolognai, juhtúrós és tarjás lángost, a töltött lángosok közül pedig sonkás-sajtossal és hagymás-kolbászossal is találkoztam. Akárcsak minden mást, úgy még ezt is képesek fokozni néhány étlapon, felfedezhetünk mexikói (csilis-babos), indiai (currys csirke) és tenger gyümölcsei lángost is.

De mitől is igazi magyar lángos a lángos, ha ilyen sok feltéttel kapható? Az igazi magyar lángos nem a feltéttől lesz különleges, s talán nem is tudja senki más átélni „az érzését, az ízét”, csak aki itt nőtt fel. A lángos akkor igazán magyar, ha emlékeztet, ha kedves emlékeket idéz fel, s az ízharmónia mellett átjár minket az emlékek hozta boldogság. Egy örömteli strandolás, egy bableveses ebéd a nagymamával, egy fokhagymafelhő az autóban, amikor a parkolóban mindenki azt ette. A magyar lángos emlékeket idéz fel, s többet ad puszta feltétnél és tölteléknél. Ezért hungarikum, ezért csak a miénk, generációk óta a családok része, s ez valószínűleg még jó sokáig így is marad. Mi nemcsak azt mondjuk, hogy megkóstoltunk, vagy ettünk egy lángost, hanem mi mindig egy jót lángosozunk!