Jókai-emlékév: Jókai és az Andrássyak – apróságok másfélszáz év után (Szászi Zoltán gondolatai)

Lesz is ünneplés jókedvvel, bőséggel. Na meg koszorúk is, tanácskozások is, kiállítások is. Beszéd is lesz, tósztot is mondanak majd rá, talán még olvasni is fogják egynéhányan. Rá, Jókai Mórra, aki a magyar irodalom legnagyobb mesemondója, akinek a műfaja a regény volt, az élete pedig maga is regényes. A kedves olvasó minden bizonnyal talál majd idén a lapokban, meg a világhálón elég sok avatott elemzést, ajánlást Jókaihoz. Remélem, eleget. Én most inkább az élete apróságaival foglalkozom, méghozzá Gömör bányavidékén, 1883-ban tett látogatásának néhány pillanatát idézném meg. Amikor az Andrássyak vendége volt, akikkel igen érdekes, talán nem sokak számára ismert családi kapcsolata volt az írónak. 

Úton az Andrássy birtokra

Még ha fikció is a regény, amit ír az író, akkor is illik némi előtanulmányokat tenni, körbejárni azokat a helyeket, amelyek a regény hősének, hősnőjének életét meghatározzák. Így tett 1883-ban maga Jókai Mór is, aki ekkoriban már ismert, közkedvelt író, olvasótábora hatalmas, kiadójának nem kell amiatt aggódnia, hogy rajta maradnak a szerző könyvei! Boldog ideje ez a magyar írásbeliségnek, bőven akadtak írók, és hát olyan boldog helyzet volt, hogy az epés kritikusok nem átallottak késként vitriolos kritikát író tollat mártogatni a másik íróba. Jókait sem kímélték olykor, különösen Gyulai Pál volt nagy bírálója. Erről könyvtárnyi irodalom létezik, most csak a bőség megvillantása miatt jeleztem az akkori állapotokat. Jókai nagy munkabírású, de csapongó képzelettel megáldott alkotóként azt is tudta, hogy azért bizonyos dolgoknak illik utána járni. Így is tett, amikor a Lőcsei fehér asszony című művébe belekezdett. Az Uj Nemzedék című lap, 1925. február 19én megjelent számában találtam meg Jókai Gömörben tett látogatásának leírását.

Élménygyűjtés a helyszínen

Regénye alakjai életének színhelyeit személyesen kereste fel tehát Jókai, végig járva a Szepességet, a Tátra zord vidékét. Utazgatott, ismerkedett, s nem is akárkikkel, hanem az Andrássyakkal, akiknek egyik őse, a kuruc generálisként számon tartott Andrássy István a lőcsei fehér asszonyról szóló regénynek egyik fontos szereplője. 

Tátrafüredi találkozásukkor maga a vasgróf, Andrássy Manó hívta meg Jókait, látogasson el – Szulován megpihenve egy éjszakát – az ősi birtokra, Betlérbe, meg természetesen Krasznahorka várába. 1883 augusztusának végén érkezett meg az író Rozsnyóra, ott természetesen a helyi nobilitás ünnepi beszéddel fogadta a Rákóczi téren, majd úgy déltájban kiértek a tar mészkősziklán magasodó vár alatti községbe. Ott bizonyos Hodinka István, az uradalmi kormányzó várta villásreggelire a társaságot. (Így kellene élni egy magyar írónak, ez lenne a méltó!) Majd az étkezés után a várba hajtottak fel kocsikon. Jókait díszsortűz fogadta, méghozzá azoknak az ágyúknak a torkából, amelyek utoljára a szabadságharc híres szolnoki csatájában 24 fontos ágyúgolyókkal ritkították az osztrákot. Albercht főherceg el is kobozta az ágyúkat az Andrássyaktól de hát akkor is volt kiskapu, vagy másképp mondva egy kis vesztegetés, így azokat a vasgróf egy másik, egy bizonyos Thun gróf, a majdnem mindenható osztrák miniszter engedélyével hazahozta. 

A kis ágyúk és Serédy Zsófia

A lap elbeszélése szerint Jókai érdeklődve, mindent gondosan megfigyelve, kérdezősködve tekintette meg Krasznahorka várának régiségtárát, ott meglátta azt a két kiságyút is, amelyekkel a regény szerint az Andrássy fiak, Ferenc és József apjuk hintójára rálőttek. Természetesen a várkápolna sem maradhatott ki, Serédy Zsófia természetes módon mumifikálódott testét már ekkor is szokás volt a lap leírása szerint tízévente új fekete selyemruhába átöltöztetni. (Érdekesség, hogy ez a hagyomány ma is él!) A jobb kezét intően tartó Zsófia persze nem átkot szór a kezével, a kéz állásának oka az lehet, hogy az alatta a holttestre helyezett biblia eltűnt alóla. Ennyi borzadály és romantika láttán természetesen megéhezett az imént villásreggeliző író és kísérete, s az úgynevezett 1817 óta nem használt Attila teremben 30 terítékes díszebéd várta a tanulmányúton lévőket. 

Egy kis baj a borokkal és a rokonsággal 

Itt bukkan fel egy érdekes adalék Jókai Krasznahorka várában elköltött díszebédjével kapcsolatban. Mégpedig az, hogy a vendéglátó Andrássy Manó külön felhívta a figyelmet a pulykapecsenyéhez felszolgált Mathiász János híres borász által készített tokaj-hegyaljai borokra. Jókai érdeklődve ízlelte meg a poharában lévő bort, de az bizony festett vízzel pótolt lé volt csak, mert a bécsi kiállítást is megjárt bort a kiállítás személyzete megdézsmálta. Szerencsére ez nem rontotta el senki hangulatát, a vasgróf azonnal hozatott monoki birtokairól származó bort. S hogy fényt derítsünk arra a titokzatos rokonságra Jókai és az Andrássy család közt, lebbentsük fel a fátylat! Jókai Mórnak volt egy fogadott lánya, Benke Róza, Laborfalvi Róza lánya. Nos, ő volt a második Róza, aki viszont szerelembe keveredett gróf Andrássy Gyulával, Manó testvérével, s a kapcsolat gyümölcseként megszületett III. Róza. Ő Feszty Árpád festőművész felesége lett. Aki megfestette a nagy körképet. Jókai Mór arca viszont nem ezen a honfoglalást ábrázoló képen, hanem Munkácsy Mihály Honfoglalás című képén felismerhető, rögtön Árpád mellett, mint kopjahordozó szakállas lovas. Egésze hercig! Regényesen jól mutat! 

A sír és a fejfa 

Jókai Mór 1904. május 5-én hunyt el. Végakarata szerint sírja felett nincs sírkő és az első egyszerű fejfája saját háza kapujának fájából készült. Amit ma körötte látunk, mint szecessziós stílusú emlékművet, ezt a körépítményt 1928-ban emelték. Felirata tanulságos: 

Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.

E sorok egyik remek regényében, az És mégis mozog a föld címűben. Eppur si muove! Kétszáz éve született. A miénk! Jókai! 

Szászi Zoltán, költő, író, publicista

(A Magyar Országgyűlés és a Kulturális és Innovációs Minisztérium 2025-öt Jókai Mór-emlékévvé nyilvánította, így tisztelegvén a 200 éve született író előtt. A jublieumhoz kapcsolódva február folyamán (mivel az író ebben a hónapban született) irodalmárok, művészek, művelődésszervezők, kutatók és más szakmák képviselői osztják meg a Jókaival kapcsolatos gondolataikat az Új Szó felületein.)