Jókai-emlékév: Jókai képei – Bajkai Csengel Mónika gondolatai

Jókai kapcsán az első, ami eszembe jut, az a hetényi nagymamám nyári konyhája. Az olvasás élményét tőle kaptam. Ő egy egyszerű parasztasszony volt, hat általánossal, ahogy azt kell... Viszont 82 éves koráig, amíg csak látott, addig olvasott. A Bibliát rendszeresen, mindennap elővette, és emellett minden mást is, ami a keze ügyébe került a hetényi könyvtárban A-tól Z-ig, oda-vissza. Rengeteg Jókai-könyve is volt. A halála után néhányuk hozzám került, amikor az unokatestvérekkel szétosztottuk egymás között az állományt.

Jókai szeretetét is tőle kaptam, de be kell vallanom őszintén, kamaszkoromban én is lázadtam a regényei ellen. 

Aztán talán Az arany ember volt az első olyan olvasmányélményem – már a gimnáziumban –, ami nagyon erősen megmaradt bennem. Akkor jöttem rá, hogy én igazából az irodalomról képekben gondolkodom. Így alakult ki bennem a színházcsinálás vágya is. 15–16 éves koromban, amikor már sokat olvastam: regényt, drámát, verset, folyamatosan arra csodálkoztam rá, hogy konkrét képekben látom magam előtt az eseményeket. Ezért szeretem hamarabb a regényt elolvasni, mint megnézni a filmes feldolgozást, mert ilyenkor úgy teremtődnek meg a saját képeim, hogy ebben semmi sem befolyásol.

Jókaival is így voltam. Amikor elkezdtem olvasni a regényeit, akkor a filmes Jókai-adaptációkat csak később néztem meg. És talán Az arany ember filmváltozata az egyetlen, amely képileg nem volt csalódás a számomra. Ezt Béres Ilona személyisége vagy aurája is okozhatta. Egyébként a gyilkossági kísérlet jelenti számomra a legerősebb képet mind a regényben, mind a filmben. Krencsey Marianne sosem tartozott a kedvenc magyar színészeim közé, de abban a jelenetben valami elképesztően elemi erejű alakítást nyújt.

A kőszívű ember fiai filmváltozatából a bírósági jelenetet tartom nagyon jónak. Tordy Géza arca erőteljesen bennem maradt. Ez a mű talán azért is ennyire emékezetes számomra, mert első alkalommal még egészen kicsi koromban találkoztam vele. Volt ugyanis egy diavetítőm, amivel rendes mesefilmeket tudtam megnézni. Még most is megvan az illata a filmtekercs papírdobozának az orromban. Egészen kislány voltam még, amikor az anyukámmal egyszer ezt megnéztük. Maga a mozifilm volt rajta a diákon, amelyeken ki van merevítve a bírósági jelenet. Lehet, ezért is égett ennyire belém.

Nehéz Jókait olvasni, viszont talán pont emiatt lehet csodálatos filmet készíteni belőle. Hiszen ő pontosan és precízen írta le mindig azt, amit láttatni akart. 

Gondoljunk csak bele Az arany ember első 40 oldalába. Amíg eljutunk oda, hogy szinte akciófilmmé váljon a cselekmény, addig azért van pár oldal. Ám annak a világnak, amit ő szavakkal teremt, annyira erős a képisége, hogy azt filmen gyönyörűen lehet láttatni.

Bajkai Csengel Mónika, a Jókai Napok főszervezőja, a komáromi Egressy Béni VMK szakreferense

(A Magyar Országgyűlés és a Kulturális és Innovációs Minisztérium 2025-öt Jókai Mór-emlékévvé nyilvánította, így tisztelegvén a 200 éve született író előtt. A jublieumhoz kapcsolódva február folyamán (mivel az író ebben a hónapban született) irodalmárok, művészek, művelődésszervezők, kutatók és más szakmák képviselői osztják meg a Jókaival kapcsolatos gondolataikat az Új Szó felületein.)