Jézus holttestét fedte-e a lepel?

A torinói lepel mása. Ezen is jól látható a megdöbbentő anatómiai pontossággal megrajzolt negatív kép. TASR-felvételA Torinóból Eperjesre hozott lepel a híres relikvia mása – ez biztos. Azt is tudni, hogy ilyen másolatból még kettő van a világon, az egyiket Jeruzsálemben, a másikat pedig a litván Vilniusban őrzik. Mindez nem kétséges. Az elméleti, gyakorlati, tudományos és teológiai viták középpontjában nem is a másolatok állnak, hanem az a 4,36 méter hosszú és 1,10 méter széles halszálkamintásan szőtt lenvászon kendő, melyet jelenleg a torinói Szent János-székesegyház királyi kápolnájában őriznek, az oltár feletti ereklyetartóban egy fahengerre göngyölve.

A híres lepel hosszanti oldalához két, egyenként 8,3 centiméteres csíkot varrtak és hátsó oldalát alátétanyag fedi. E kettőn kívül idegen elem még néhány háromszög alakú folt, amelyek a chamberyi várkápolnában 1532. december 3-án keletkezett tűz nyomát őrzik. A huszadik században csak pár alkalommal nyitották meg az ereklyét őrző kápolnát: 1931-ben, Umberto herceg esküvője alkalmából; 1933-ban, a megváltás 1900. évfordulójára hirdetett szentévben; a második világháború befejezését követően meghirdetett szentévek alkalmából, valamint 1978-ban, a lepel Torinóba érkezésének 400. évfordulóján. Legutóbb pedig 2000-ben. Tíz hét alatt hívő és szkeptikus zarándokok milliói láthatták a híres leplet. A múlt évszázad folyamán először nyílt lehetőség arra, hogy a nagyközönség ily hosszasan megszemlélhesse a relikviát, amelyen egy férfitest elülső és hátsó oldalának lenyomata látható, fejjel egymás felé fordulva, ugyanis a fekvő tetem alá helyezett hosszú kendőt a fej fölött visszahajtva fektették végig a testen. Eddig nem is lenne benne semmi, a számos egyéb kegytárgytól különböző furcsaság. 1898-ban azonban, amikor a torinói Secondo Pia ügyvéd és amatőr fotós húsz perces exponálással fényképet készített a lepelről, majd előhívta a képet (ahogy később sok más tudós is), döbbenten állapította meg, hogy a fényérzékeny lemezen (ahol normálisan a negatív képnek kell megjelennie) a leplen ábrázolt alak pozitív képe jelent meg. Nemcsak a sötét és világos foltoknak a leplen láthatóhoz képest fordított, de a valóságnak megfelelő elrendezésben, hanem a lepellel összehasonlítva kontrasztosabban és valóságszerűbben. A leplen lévő kép tehát megdöbbentő anatómiai pontossággal megrajzolt negatív kép. A képmáson megjelenő férfi életkorát az antropológusok 30-33 évben határozzák meg, testmagasságát 178-180 cm-ben, testsúlyát pedig 79-80 kg-ban.

A leplen – ez további meghökkentő adat – olyan részletek is feltűnnek, melyek képzőművészeti megformálása (akár a középkorban, akár máskor) valószínűtlen, ugyanis sem a kor ábrázolási szokásainak, sem a történettudomány korábbi álláspontjának nem felelnek meg. Ilyen például a töviskoszorú egész fejet beborító formája, a szögek (modern tudomány által bizonyított) helye, a (zsidó temetési szokások szerint) szemhéjakra helyezett pénzérme jelenléte, az áll felkötözése és így tovább.

A LEPEL KUTATÁSA

A lepel első tudományos igényű nagy vizsgálatát egy olasz tudósokból álló csoport végezte el 1971-ben. 1977-ben létrejött a lepel kutatási programjával foglalkozó társaság, a STURP (The Shroud of Turin Research Project), amely azóta is folyamatosan értékeli a rendelkezésre álló eredményeket, főként amerikai tudósok bevonásával. A katolikus egyház történetében ez volt az első olyan eset, amikor világi tudósok egy egyházi objektumot tanulmányoztak a világi tudományos felkészültség és normák alapján. 1988-ban a Vatikán jóváhagyásával a keresztény hívők sokat vitatott relikviáján radiokarbon-kormeghatározást végeztek el Oxfordban, Zürichben és Arizonában. Az eredmények alapján a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a lepel nem az, aminek sokan vélik, mivel csak a középkorban, valamikor 1260 és 1390 között készülhetett.

Két albaquerki képszakértő, John Jackson és Eric Jumpaer, jött rá arra, hogy a leplen lévő kép háromdimenziós információkat is tartalmaz. Azaz egy térbeli objektum mélységi információit is nagyrészt hordozza, ami kizárja az ismert fényképezési technikák létét, de a festését is, Egyesek ugyanis azzal kísérleteztek, hogy bebizonyítsák: a leplen látható képet egyszerűen ráfestették. A röntgenvizsgálat azonban tisztázta, hogy erről szó sem lehet. Sem ecset-, sem festéknyomok nem találhatók a vásznon. A vöröses elszíneződés minden bizonnyal emberi vértől származik, mégpedig az AB vércsoportból – állítják egyes amerikai kutatók.

Az említett háromdimenziós kép a lepelről számítástechnikai módszerekkel helyreállítható, sőt újabb részletekre derült fény. Például Viz László könyvében két rekonstrukciós ábrát mutat be.

Egy másik kormeghatározó tárgy a szemet lefedő pénzérmék, amit később a Pontius Pilatus által id. u. 29-ben kiadott és Palesztinában forgalomban volt pénzérmével, a leptonnal azonosítottak az numizmatikusok. Ez a jobb szemen lévő pénz, amelyet a felirat töredékeiből és az ábrából igen pontosan azonosítható volt. A bal szemen is volt egy érme, de ennek képét nem sikerült ilyen pontossággal rekonstruálni.. Az azonosított érme viszont id. u. 29-32-ig volt forgalomban. Ugyanakkor ismét egy érv, hogy miért nem lehetett középkori hamisítvány, mint ahogy azt egyes kutatók állítják.

A KÖZÉPKORBÓL SZÁRMAZIK?

Orosz kutatások próbálták alátámasztani azt a véleményt, hogy a lepel valójában a középkorból származik.

2002 áprilisában Anatolij Feszenko, az Orosz Állami Biztonsági Szolgálat törvényszéki szakértője és Alexander Beljakov, a torinói lepel oroszországi kutatásainak vezetője azt a meglepő nyilatkozatot tették, hogy az 1988-as vizsgálat eredményei tévesek. Az orosz kutatók arra hívták föl a figyelmet, hogy a 16. században a leplet friss növényi olajokkal – olíva-, szezámmag-, illetve dióolajjal – letisztították, s ennek következtében a lepel anyagába beivódott olaj jelentős mértékben torzította a szénizotópos teszt eredményét, ami alapján a leplet a valóságosnál mintegy 1300 évvel fiatalabbnak ítélték. Egy másik orosz kutatócsoport tanulmányában azonban nyomban cáfolta is Beljakovék állítását. Dimitrij Voronov, az Orosz Tudományos Akadémia munkatársa és Vlagyimir Szurdin, a Sternberg Állami Asztronómiai Intézettől rámutattak, hogy Beljakovék nem számoltak a növényi olajokban jellemző C-14/C-12-aránnyal. Ez pedig annyit jelent, hogy az olajszennyeződés csak igen minimális mértékben, maximum 40 évvel módosítja a korábban megállapított, 1260 és 1390 közé becsült intervallumot.

Beljakovákhoz hasonlóan más szakemberek is kritikával illetik az 1988-as teszt eredményeit, mondván, hogy a vizsgált szövetminták a lepelhez utólagosan hozzávarrt harminc folt anyagát is tartalmazhatták. A háromszög alakú foltokat még 1534-ben gondos apácák varrták a lepelhez, miután annak egyes részeit lángok festették feketére. (tasr, -it, origo)

Új tudomány született

Neve: szindonológia, szabatos magyar fordításban „lepeltan“. Tárgya: a középkor óta Európában őrzött két vászonlepedő (szindon), az úgynevezett oviedói szudárium és a torinói lepel. Az új tudomány meglehetősen interdiszciplináris jellegű: a molekuláris biológiától a dendrokronológián keresztül a numizmatikáig számos tudományágat érint. A „lepeltan“ hivatalos központja a torinói székhelyű Centro Internazionale di Sindonologia; bár Kaliforniától Svájcig tudományos kutatóintézetek, egyetemi laboratóriumok sokasága foglalkozik a leplek vizsgálata során felmerülő részletkérdések tisztázásával. (it)