Az oviedói szudárium

A Jézus testét állítólagosan fedő két lepel közül a kisebbiket az észak-spanyolországi Oviedo katedrálisában őrzik. Ennek az ereklyének hivatalos neve szudárium, vagyis arctörlő kendő. A 84x53 cm-es leplen nem látható arcmás, csupán vérfoltok. Az oviedói szudárium történetét jobban nyomon tudjuk követni, mint a torinói lepelét. Eszerint a szudárium 614-ben került el Jeruzsálemből, mikor a perzsák megszállták a várost. Egy bizonyos Fülöp presbiter előbb Alexandriába vitte, majd 616-ban innen is menekülnie kellett: ekkor már a hispániai Cartagenában kötöttek ki. A szudárium és ládája ezután rövid ideig Sevilla püspökéhez került, majd Toledóban őrizték 718-ig. Innen a Pireneusi-félszigetet elfoglaló mórok elől északra kellett menekíteni: előbb Oviedótól tíz kilométerre egy barlangban őrizték, majd kápolnát és katedrálist építettek az ereklye számára.

A spanyol szindonológusok által végzett tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy a leplen található foltok egy rész vérből és hat rész tüdőváladékból állnak, amely a keresztre feszített fulladásos halálával, illetve az eközben bekövetkező tüdőödémával függhet össze. A virágporvizsgálatok kimutatták, hogy a lepel útja valóban Jeruzsálemből Afrikán keresztül vezetett Spanyolországba. A „lepeltanászok“ 1994-es oviedói kongresszusán ezt még azzal is megtoldották, hogy mirrha- és aloenyomokat is sikerült mikroszkopikusan kimutatni a szöveten. Egy vizsgálat kimutatta, hogy a szudáriumon és a torinói leplen több mint 130 egyező pont található.