Hol szorít a cipő?

Nem egyszerű ügylet a cipővásárlás. Tény, hogy nagy a kínálat, a bőség pultjairól mindenki egyaránt vehet, de sokkal nehezebb a többől választani, mint a kevesebből. Élénken emlékszem azokra az időkre, amikor majdnem mindenki majdnem ugyanabban a cipőben járt. Éltünk a reklámszöveg adta lehetőséggel, cipőt a cipőboltból, bementünk az első – helyenként az egyetlen – cipőboltba, rámutattunk a topánkára, mondtuk, hogy négyes, aztán vagy kaptunk, vagy nem, ha ugyanolyant esetleg nem, hasonlót biztosan, mert egy kaptafára készültek. Igaz, és ezt ne feledjük, sőt, hangsúlyozzuk, bőrből. Most meg? Az ember lejárja a lábát míg bejárja az összes cipőboltot, tulajdonképpen azért, mert azt hiszi, ha nem nézi végig az összes bolt teljes árukínálatát, megüti a guta, ha egy héttel később meglát egy sokkal jobbat annál, amilyent megvett, vagy a kolléganője lábán fedez fel egy isteni topánt, azt meg már túl sem éli. Végül, s ez a világ legtermészetesebb dolga, visszamegy az első boltba, és megveszi azt a cipőt, amelyet elsőnek húzott fáradt, ám bütykös lábára.

Lába válogatja, ki mit bír hordani, a legszebb látvány, amikor a tűsarkú cipőből kibuggyan a vastag, esetenként visszeres láb, a tulajdonos inog, biceg, nem tudja, mi baja. De van, aki tudja, mi a baja, és a kényelmes, lapos sarkúk közt válogat. Az olcsóbbik fajtát keresi, látszik rajta, hogy Rotschildékhez semmi köze, ők nem folyósítanak neki nyugdíj-kiegészítést. Rá is akad egy szimpatikus tavaszi csodára. Könnyű, szellős.

S mert egyedül van, társat keres magának, akivel megbeszélheti, jó-e, kényelmes-e a lábbeli. Rosszul választ szegény, mert az eladónak semmi kedve csevegni, de még tanácsot adni se. Annyit nagy kegyesen elárul, hogy ez tavalyi modell, azért ilyen olcsó.

A hölgy elkéri a párját. A válasz méla undorral egybekötött szemforgatás, feltételezem, a pokolba kívánja az eladó a vevőt, hiszen összesen hárman lézengünk a boltban, mennyivel tisztességesebbek

a többiek, akik nem kérnek, nem kérdeznek, akiket nem kell kiszolgálni, csak bejönnek, mert kint szakad az eső, körülnéznek, fölmérik a terepet, máris látják, hogy itt aztán az elmúlt húsz évben senki sem vett még egy papucsot sem, ácsingóznak egy darabig, hátha enyhül a zuhé. De ez a vén bestia vá-sá-rol-ni akar. Cipőt a cipőboltban.Grendel Ágota