Karácsonykor elkélne az alázat

Az ülések közti szünet miatt a vezetőknek nagyjából másfél hónapjuk van viszonylag nyugodt körülmények között átgondolni, hogy mit rontottak el, és mit kellene másként csinálniuk, ha Robert Fico tényleg ki szeretné tölteni a miniszterelnöki székben a negyedik kormányciklusát. A megoldások kieszelésében sokat segíthet, ha eljárnak a karácsonyi misékre vagy istentiszteletekre, és meghallgatnák a bibliai történeteket. Vagy egyszerűen csak megnyugodnak kicsit, ugyanis a koalíciós bajok alapvető forrása az önreflexió és az alázat teljes hiányában rejlik.

Mostanára a nyilvánosság is érzékelte, hogy a koalíciós pártok látványosan képtelenek a belső konfliktusaik megoldására, és inkább eltolják a konfliktuskezelést, hátha varázsütésre valamelyik félnek megváltozik a véleménye néhány héttel később. Az alkalmatlanságnak van néhány egyértelmű jele: a parlamenti házelnök megválasztását például „majd valami lesz” alapon hónapról hónapra halasztják – februárban, a következő ülés időpontjában már tíz hónapja lesz elnök nélkül a parlament. Ebben a konkrét esetben Andrej Danko SNS-elnök sértettsége, majd taktikázása miatt egyetlen jelölt mögött sem jött össze a parlamenti többség.

Ugyanakkor a házelnökválasztás nem az egyetlen, eseti alapon csúszó ügy: júniustól ugyanolyan lassan, rétestésztaként nyúlik a tévétanács megszavazásának ügye, és ehhez a problémahalmazhoz csatlakozik a problémásnak tartott sporttörvény. A szintén elcsúsztatott, civil szervezeteket érintő törvény esete még különlegesebb: a Hlas egyik képviselői csoportjának öntudatosodása ahhoz volt elég, hogy a kormánykoalíció már abban sem tudjon egységes maradni, ami korábban a lételeme volt, ez pedig az ellenzékkel és a másként gondolkodókkal való elemi kiszúrás. Hiszen a nehéz időkben nincs jobb csapategyesítő mulatság, mint szórakozni a könnyező liberálisokon.

Bár a kormány azonnali megbukására kevés az esély, a szeptembertől állandósuló válságnak van egy nyilvánvaló tanulsága: a Fico-kabinetnek csak akkor van esélye a fennmaradásra, ha nem izomból, hanem hideg logikától vezérelve politizál. A koalíció már-már civilizált módon, egymás között megbeszélve a problémás törvényeket legalább egy működőképes társaság látszatát kelthetné, a kölcsönösen előnyös, háttérben kötött üzletek amúgy is hozzátartoznak a politikához. Mégis, a kormánypárti vezetők kellő motiváció híján nem hogy a másként gondolkodókkal nem akarnak üzletelni, de a saját partnereikkel is képtelenek az egyezkedésre.

Danko nem érti, miért kéne egyezkednie az elégedetlenkedő Hlas-tagokkal, mikor neki jár a sportminisztériumon belüli autonómia, ahol földesúri módon azt csinál, amit csak szeretne. A Hlas nem érti, mi köze van az SNS-nek a parlamenti elnök személyéhez, hiszen a pártnak az a tisztség a koalíciós szerződés alapján jár. Ficónak szinte semmi hajlandósága nincs beszállni a kormányválság megoldásába, hiszen neki négyszeres kormányfőként kijár a nyugalom és a sérthetetlenség joga. Némi alázat nélkül nem működhet egy többpárti koalíció. Ki tudja, lehet, hogy az összefüggést valamelyik vezető ezt karácsonykor felismeri, történtek már ünnepi csodák